2017. november 20., hétfő
Jolán névnap

Lassan járj, tovább érsz!

  • Hétvezér
  • 2017.10.24
    05:16
  • képek: facebook/SlowBudapest
Állandóan rohanunk, arra sem emlékszünk, hogy tegnap mit ebédeltünk. Mire ez a nagy sietség? Néhány bekezdés a slow mozgalomról.

Tavaly olvastam egy fiú kísérletéről, aki úgy döntött, hogy leül egy fotelba, és eltölt magával egy hétvégét. Péntek délután kezdte a kísérletet. Kikapcsolta a telefonját, és kizárt mindent, amit ki tudott. Ha jól emlékszem, akkor még péntek délután minden baja volt, sírógörcsök kezdték gyötörni, iszonyatosan feszült lett, mozgolódott. Valószínűleg a felgyűlt, az önmagára oda nem figyelés stressze akart ilyen formában távozni. Kerestem újra ezt a kísérletet, de nem találtam… (Ha magadra ismersz, jelentkezz!)

Minden percben jelen szeretnénk lenni, közben pedig pontosan ez nem sikerül. A nagy sietségben ugyanis éppen egy valamit felejtünk el: élni. Vannak azonban néhányan, akik pontosan a lassúság mellett érvelnek.

A slow mozgalomról

A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, a kezdetét egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozásához kötik, aki az olasz kultúra egyik legfontosabb jelképénél, a római Spanyol Lépcsőknél egy gyorsétterem megnyitása ellen lépett fel. Itt még csak az étkezés volt középpontban, Petrini a gyorsételek ellen lépett fel.

Magyarországon a slow mozgalom legaktívabb képviselője a Slow Budapest. Weboldalukon ez olvasható: „Szeretnénk megállítani az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak azon, miért és hova rohannak, és hogy ez megéri-e nekik.”

A Slow Budapest az egyre gyorsuló világ kihívásaival foglalkozik 2012 óta. Az alapító, Krajcsó Nelli, a saját, túlhajszolt életére keresett megoldást, amikor találkozott egy, a nemzetközi slow mozgalomról szóló cikkel, ami gondolkodásra késztette. Csapatával a kezdetektől arra keresi a választ, hogyan lehet a fogyasztói társadalomban, az információs túlterheltségben, és egy nagyvárosi környezetben egyensúlyt találni. Olyan programokon, projekteken dolgoznak, amelyek a lassú élet filozófiáját közvetítik.

Szerveznek mindfulness tréningeket, slow parenting - lassú nevelés és slow at work - lassú munka programokat, de slow esküvő is van. Rendszeresen tartanak slow sétákat, amelyek keretében elmélyednek a város szépségeiben. Szerveztek már érintés fesztivált, ahol pontosan az emberek érintéstől, közeledéstől való félelme, s ennek kényes kérdése került előtérbe. Digitális detox - digitális méregtelenítés programjuk célja az volt, hogy az emberek néha-néha lecsatlakozzanak az internetről. Van anti-határidőnaplójuk is, amelyekben csak a legfontosabb események kapnak helyet. Közelgő programjuk a Hálás November, ami a hála fontosságára emlékeztet, a programba nyolc kis kíhívást csempésztek.

Mik a lassítás szintjei?

A Slow Budapest mozgalom a lassítás három szintjét különbözteti meg. Az első a rutinok szintje: idő, énidő, a dolgok megélése, meditáció, önmagunkkal folytatott kommunikáció, öngondoskodás, séta, tudatos étkezés, személyes kapcsolatok ápolása, utazás, semmittevés.

A második a mentális szint. Túlhajszoltak vagyunk, 24 órából 25-öt, vagy még többet akarunk csinálni, a figyelmünk ugrál, a koncentrációnk romlik, valahogy sosem jut idő a fontos dolgokra. Hosszú távon ez állandósult stresszhez és kiégéshez vezethet. A mentális lassítás elcsendesedést, elmélyülést, monotaskingot, fókuszt és elfogadó létezést jelent. Eszköze többek között a meditáció és a mindfulness.

A harmadik az önismereti szint. A felgyorsult világ egy lehetőség arra, hogy megismerjük magunkat, fejlesszük az önismeretünket. Az önismeret azt jelenti, hogy tudjuk, mire van szükségünk ahhoz, hogy jól legyünk. Magában foglalja a jelenlét gyakorlását, a saját gyorsító kényszereink megismerését, és lassító szokások kialakítását.

Néhány módszer

- Tudatos online jelenlét: megfigyelni, hogy mennyi időt töltünk a számítógép előtt, csökkenteni az értelmetlen szörfözgetést az interneten.

- Egyszerűsítés: szelektáljunk a felhalmozott papírkupacok között, legyünk határozottak, ha valamire már nincs szükségünk.

- Semmittevés és pihenés: a tudatos semmittevéshez nincs szükség telefonra, laptopra sem, egyszerűen csak létezni kell, és befelé, magunkra figyelni

- Séta: A lassításhoz érdemes kipróbálni a sétát. Lényeg, hogy ne siessünk: nézelődjünk, pillantsunk fel az épületekre, fedezzünk fel egy-egy érdekességet, apró szépséget. Elegendő az is, ha munkába menet két megállóval hamarabb szállunk le, és a maradék távolságot gyalog tesszük meg. Vagy csak ne a szokásos úton menjünk haza, válasszunk kevésbé ismert útvonalat.

- Tudatos étkezés: Menjünk piacra, válogassunk az alapanyagok között, igyekezzünk termelőktől, kiskereskedőktől vásárolni, figyelemmel kísérni, milyen szezonális alapanyagok érhetők el éppen. Az étkezés pedig legyen elmélyült. Együnk több zöldet, csináljunk tisztítókúrát.

- Szűrjük ki a mérgeket, keressünk több biokozmetikumot.

- Vezessünk naplót, írjuk le, mik azok az állandó gondolatok, amelyek nem hagynak békét nekünk, próbáljuk rendszerezni a gondolatainkat.

Az ideális az, ha a változásokat kis lépésekkel kezdjük, hiszen a fokozatos beépítéssel hosszabb távon fent tudjuk tartani az újabb szokásokat.

Kezdődjön a változás ma egy új szokással!