Viccelődésből indult, aztán egészen komoly lett. Molnár Sándor, az Utas és holdvilág antikvárium tulajdonosa egyszer egy helyi büfében hallotta a kérdést: „Fánytuk van?, amikor valaki fánkot keresett, s ez olyannyira megtetszett neki, hogy megtoldotta egy sokáig az antikvárium porosodó elefánt alakú CD tartó nyomán az elefánt szóval, majd kitalálta, hogy legyen ez a neve egy díjnak, melyet a helyi kulturális életért tenni akaróknak adományoznak havonta.
Azóta az Arany Elefántyuk Vándordíj számos kézben megfordult. Korábban megkapta már Debreczeny Zoltán, Tóth Loon, dr. Herth Viktória, Hegyeshalmi László, legutóbb pedig Lugossy László szobrászművész, aki a bizottság döntése alapján szombaton Krámer Györgynek, a Pannon Várszínház koreográfusának adta tovább a vándordíjat.
Lugossy László, Molnár Sándor, Debreczeny Zoltán, Krámer György
Krámer György táncművész, koreográfus, rendező, a Pannon Várszínház tánctagozatának és A Tánc Fesztiváljának művészeti vezetője. 1979-ben diplomázott az Állami Balettintézetben, ahol saját koreográfiájával vizsgázott – ilyenre sem előtte, sem azóta nem volt példa. Alapító tagja volt a Győri Balettnek, amit azóta is egy nagy szerelmi történetként emleget. 1984-ben szabadúszó koreográfus lett és gyakorlatilag az ország összes színházában megfordult. 1992-től 2001-ig a Veszprémi Petőfi Színház tagja Vándorfi László igazgatása alatt, amely saját elmondása szerint élete egyik legszebb időszaka volt, amikor igazán felnőtt – ekkora alapítják meg A Tánc Fesztiválját is. Később 9 évre a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 2013-ban visszatért Veszprémbe, azóta a Pannon Várszínház tánctagozatát vezeti. Krámer Györggyel korábban a Veszprém Portré közölt egy hosszabb interjút.
Egy kicsit születésnapi meglepetés is volt ez, hiszen a művész a héten ünnepelte születésnapját, így dupla az öröm is. Bár Krámer György korábban a Harangozó-díjat és a Megyei Príma-díjat is elnyerte, a tréfás elismerés legalább olyan értékes számára, mint a nívós kitüntetések. „A szívem csücske ez a díj, egy igazán megmosolyogtató, szeretett és nagyon veszprémi dolog. Egy igazi bohém, jó értelemben vett fésületlen banda ez a társaság, és én nagyon örülök, hogy úgy gondolták, bevesznek a köreikbe. Jó közéjük tartozni, Molnár Sándor és az Utas és Holdvilág pedig egy olyan szellemiséget képvisel, olyan igazodási pont, amely hozzám is nagyon közel áll” – nyilatkozta lapunknak, korábban azt is hozzátéve, úgy érzi, most lett igazán veszprémi, ittléte első kilenc évében ez kevésbé sikerült.
Mint mondta, a társaság egy részével már korábban is jó viszonyt ápolt, de sok az új arc is, akiket öröm lesz megismerni, s mivel jórészt művészek, akár azt is el tudja képzelni, hogy közösen alkossanak valamit.
Ami egyébként a vándordíjat illeti, van egy-két jelöltje, akinek szívesen továbbadná, de ez még a jövő zenéje. Az mindenesetre biztos, hogy Veszprém szellemi kapacitásban, művészi értékben és polgári szellemben gazdag város, olyan személyek lakják, akikkel érdemes foglalkozni, és ha az ilyen bohém módon történik, már az is nagyon jó. Érdemes lenne kiaknázni ezt a fajta civilséget, mert fantasztikus emberek élnek kis közösségekben, de jó lenne egy szélesebb kört is kialakítani.
