Az interjú eredetileg a megújult Veszprém Portréban jelent meg.
– Mit jelent számodra Veszprém? Mit adott neked a város a magánélet és a munka területén?
– Balatonalmádiban nőttem fel, és bár folyamatosan úton vagyok, most is Almádit tartom az otthonomnak. Persze a megyeszékhely közelsége – vagy talán, mint kiindulópont miatt –, sokak számára mindig is veszprémi voltam. Ebben a városban voltak az első szerelmek, itt volt az első munkahelyem is. Itt váltam "olyan számítógépesből" webdizájnerré, grafikussá és persze a lemezlovasságom is itt indult be igazán. Az első bulijaim akkor még a Fintorban voltak, aztán nagyon sok az Expresszóban. Utóbbival most is nagyon szoros a kapcsolatunk. Sok grafikai munkám jelenik meg a városban, amiről senki nem tudja, hogy személyemhez kötődik.
– Hozzáértő szemmel milyennek látod a város művészeti életét?
– Szerintem országos szinten is kiemelkedő a művészeti élet Veszprémben, de valahogy ennek a híre a két nagy nyári fesztiválon (Utcazene, Veszprémfest) kívül nem lépi át a megye határát. Évközben leginkább a Hangvilla és a Művészetek Háza programját követem én is, és általában csak spontán botlok olyan dolgokba, amik meglepetést okoznak. Ilyen volt legutóbb Sós Gergő Monoton / Monokrom kiállítása a Dubniczay-palotában. A színházi élettel kapcsolatban sajnos nagyon kritikus vagyok, sok jót nem tudnék mondani a számomra teljesen értékelhetetlen operett és musical világáról.
– Milyennek szeretnéd látni Veszprémet a jövőben?
– Úgy érzem, a város, amire büszke lennék a jövőben, ugyanaz, amiben felnőttem. Egy olyan hely, ahol az emberek összefognak, hogy egy-egy közös álmot valóra váltsanak. Legyen az művészet, sport, vagy szórakozás, minden területen a közös cél elérése írja felül a politikai nézetkülönbségeket, sértődéseket, vagy gazdasági érdekeket. Régen nagyon sok (össz)művészeti kezdeményezést hoztunk létre elsőre talán idegen sejtekkel, városban cirkáló kollektívákkal. Nagyon furcsa volt mindenki számára akkoriban, hogy nem akarunk az ilyen rendezvényekkel pénzt keresni. Egyszerűen csak jó volt csinálni.
– Zenészként és grafikusként is dolgozol. Hogy fér meg a két szakma egymás mellett?
– … hisz majdnem minden dj grafikus és minden grafikus dj, nem? :) Persze ez nem igaz, de a környezetemben azért nagyon sokan ugyanígy „keverik”. Szerintem a dj sosem lesz egy "szakma". Sajnos pont azokkal a lemezlovasokkal van a gond, akik ennyire túldimenzionálják a tevékenységüket. Nem valami nehéz mutatvány összekeverni a számokat, és ettől még nem is lesz senki zenész. Az persze egészen más, hogy elektronikus zenészként adott esetben saját dalokat is írok, több formációban koncertezek, filmzenéket szerzek, de alapvetően én akkor is csak egy dj-nek tartom magam. Ami inkább csak a hobbim. Nem tudnék tükörbe nézni, ha ebből kéne megélnem, mert az rettenetesen sok kompromisszumot követelne, így hát főállásban inkább grafikus vagyok.
– Mi inspirál téged a munkáid során? Miért ez(eke)t a „szakmá(ka)t” választottad?
– A folyamatos változás, előrelépési lehetőség is fontos, de igazság szerint a szabadság és a határok feszegetése, átlépése a legfontosabb. Ez az igazi underground. Szerintem ez mindkét "pályám" alapvetése. Internetről letöltött végeláthatatlan zene mappával pont olyan egyszerű és egyben unalmas lehet dj-zni, mint a stock oldalakról letöltött grafikákat továbbadni a megrendelőnek. Én a mai napig lemezeket gyűjtök és 30-40 kilós csomagokkal érkezem egy-egy buliba. Ez inkább hivatás. Ha valakiben nincs meg ez az alázat, akkor inkább el se kezdje.
