Pàros màgia - ezzel a címmel hirdette meg a megyei könyvtàr a Szabó T. Anna és Dragomàn György hàzaspàr irodalmi estjét, nagyon is találóan. Merthogy az általános nézet szerint két dudás egy csárdában nem igen szokott összeférni, és ha ez a kijelentés igaz, akkor esetünkben akár még helytálló is lehet, szerintem ugyanis az író-költői létnél kevés kiszolgáltatottabb foglalkozás van, elvégre bizonyos tekintetben semmi másra nem támaszkodhatsz, mint a fantáziádra, magadból szülsz meg minden szót és mondatot, és ez tulajdonképpen egy állandó bizonytalanság. Szóval emellett még együtt élni valakivel, akivel „versenyezned” is kell, nem lehet könnyű.
Szabó T. Anna
Feltételezem, Szabó T. Anna és Dragomán György pont magasról tesznek erre a versenyre, de minimum nagyon jól kezelik azt, hogy nemcsak egymás párja, hanem egymás kritikusai is. Saját bevallásuk szerint amikor megismerkedtek, nagyon hamar egymás első olvasói is lettek, és hát bizony nem finomkodnak, ha meg kell mondani, hogy valami nem tetszik a másik írásában. Persze, ez szülhet haragot – ami a főleg lírában mozgó költőnő Töréstesztek című prózakötetének is fő mozgatórugója.
Szabó T. Anna szerint az ő kapcsolatuk tulajdonképpen éppen olyan lehetetlen és szenvedélyes szerelmi háromszög, mint ahogy szerelmi háromszög a férj, a feleség és utóbbinak istenhez való viszonya Visky András Júlia című drámájában. Csak éppen ebben a háromszögben az istent helyettesítsük be az írással.
Az egyenlőség megteremtése a legnehezebb – jelenti ki Szabó T. Anna, de azért úgy tűnik, ők elég jól megoldják a dolgokat, még ha vannak nézeteltéréseik is. Dragomán György például sosem írna haragból, de abban mindketten egyet értenek, hogy írni se szenvedély, se szenvedés nélkül nem lehet, mindkettő a szakma velejárója. És bár míg a költőnő kifejezetten szereti az irracionalitást a műveiben, Dragomán az életben épp az ellenkezője, de azért hozzáteszi, van benne is bőven belőle: elvégre is nem irracionalitás az, amikor az író hetekig gondolkodik azon, miként emel fel tárgyakat egy fiktív személy?
Dragomán György
Szóval lehet egymástól tanulni. Például azt, hogy hiába fájdalom, amikor több havi munkát egy tollvonással ki kell dobni, a feszes szövegekhez húzni kell. Vagy hogy a jó íráshoz igenis idő kell, készülni kell rá. Szabó T. Anna szerint ő például sosem tanult korábban prózát írni, egyszerűen csak megpróbálkozott vele, Dragomán György viszont hosszan és módszeresen készült az írói létre, mindent elolvasott a hivatásról. A képlet egyébként fordítva is működik, Dragomán bevallása szerint ő korábban csak úgy tekintett a versekre, mint az időkitöltés egy formájára, nem is nagyon olvasta őket, mióta feleségével megismerkedett, azóta értékeli a költészetet.
Úgy látszik tehát, folyamatosan csiszolódnak egymáshoz, a titok pedig szerintük egész egyszerű: olvassunk fel a házastársunknak irodalmi szövegeket. Egészen más érzés ez, mint egy beszélgetés. Javasolják mindenkinek, mondják, a házasság megerősítésére is az egyik legalkalmasabb módszer.
