Két évvel ezelőtt indul az Impressions nevű nemzetközi projekt azzal a céllal, hogy 2018 végéig segítse az éghajlatváltozás következményeinek megértését és a negatív eshetőségekre való felkészülést, amelyek a döntéshozatalba is beépülhetnek. A több mint 20 partner együttműködésével és az Oxfordi Egyetem vezetésével zajló programhoz Veszprém is csatlakozott.
A projekt első fázisában neves hazai és külföldi kutatók szakemberekkel összefogva négy integrált forgatókönyvet dolgoztak ki a városokra, azt vizsgálva, milyen lehetséges jövő-alternatívák várhatók. Az egyes forgatókönyvek, amelyeket a workshopon ismertettek, különböző feltételezéseken alapulnak, így más-más jövőt festenek három időszakra leosztva egészen 2100-ig (a mától 2040-ig, 2040-2070, 2070-2100).
„Rózsaszín álom”
Az első forgatókönyv szerint kényszerű változások mentén sikerülne pozitív irányba billenteni a mérleg nyelvét. Például a helyi önkormányzat saját zsebéből fektetne be a szociális szolgáltatásokba, ami megakadályozná a lakosság elvándorlását, többen választanák a helyi oktatást, nőne a fenntartható fejlődéssel és az innovációval kapcsolatos szaktudás, Veszprém a zöld ipar egyik tudásközpontjává válna. A környezet állapota javul: a levegőminőség kiváló, nem keletkezik szilárd hulladék, a szennyvizet pedig teljes egészében tisztítják és újrahasznosítják. Mindez pozitívan hat a politikára, az oktatásra és az egészségügyre is: a szakpolitikai döntésekbe a közösségeket is bevonják; az oktatás reformja után a készségfejlesztésre helyeződne a hangsúly, a munkanélküliség tartósan alacsony maradna, és sok életmóddal összefüggő betegség is eltűnne.
„Regionális rivalizálás”
Kevésbé kecsegtető lehetőségeket ír le a második forgatókönyv: energiahiányt, stagnáló béreket, magas inflációt és elégtelen szociális szolgáltatásokat. Az éghajlati változások erőpróba elé állítják a lakosságot: gyakoriak az aszályok és a hőhullámok, a vízhasználat csökken, aminek komoly gazdasági következményei is lesznek. A helyi önkormányzat kénytelen a védekezésre fordítani az erőforrásait, mástól pedig elvonni: egyre kevesebb jut az oktatásra és az egészségügyre, ami elégedetlenséghez és egyenlőtlenségekhez vezet. Csökken a közbiztonság, az urbanizáció visszafordul, a népesség egyre növekvő hányada él városi és vidéki gettókban, ahol még a fenti közszolgáltatások sem élnek. 2070-re a fosszilis energiák hiánya életbevágó lesz, a Balaton kiszárad, egy részét pedig szántófölddé alakítják.
„Viharlovagok”
A harmadik forgatókönyv világában a populista intézkedések lesznek a meghatározóak: csak egy szűk elit jut hozzá a legfőbb javakhoz, ami a társadalmi olló szétnyílását eredményezi. 2040-re az alsóbb osztályokban a tudatosság teljesen manipulált szintre süllyed le, noha az etnikai csoportok közötti különbségek csökkennek – bár nem feltétlenül pozitív irányban. Mindenhol gettók jelennek meg – akár Veszprém közepén is kialakulhat egy nyomornegyed -, és a szegények között járványos betegségek terjednek, egyre agresszívebb formában. Összeomlik az oktatási rendszer, ami zavargásokhoz vezet, az emberek pedig magukra maradnak. Mindez azonban kreatív megoldásokhoz vezet, és bár a társadalmat továbbra is mély egyenlőtlenség jellemzi, az emberek boldogok azzal, amijük van.
„Pató Pál úr”
A negyedik világot a növekvő korrupció és a fogyasztás, a technológia igen erős térhódítása jellemzi. Bár a gazdaság növekedik, csak kevesen részesülnek előnyeiből. Folytatódik az „agyelszívás”, a kieső munkaerőt pedig migránsok pótolják, de a szociális jóléti rendszer támogatottsága miatt csökkennek a társadalmi feszültségek. A kényelem és a környezettel szembeni érdektelenség, a folyamatos iparosítás viszont hosszú távon a fosszilis energiák kizsákmányolásához és a teljes összeomláshoz vezet, ami egyre nehezebbé teszi az életet. Az élelmiszertermelés helyi jellegű lesz, de azok elszigetelt területeken valósulnak meg, így az élelmiszerhiány marad a megszokott. Rögös utat kell megjárni, mire elindulhatunk a javulás irányába.
Rémálmok vagy a ránk váró valóság?
Annyi bizonyos, hogy a forgatókönyvek menetrendszerű megvalósulása esetén nem sok jó várna ránk – de vajon mekkora az esélye annak, hogy bármelyik alternatíva is valósággá válik?
Pintér László
„Valószínűségről ezen a szinten nincs értelme beszélni, mert rengeteg elem szerepel a forgatókönyvekben, és mindnek megvan a bizonytalansági tényezője, mindezeket pedig nem lehet számszerűsíteni – mondja Dr. Pintér László, a hazai esettanulmányokat koordináló Közép-európai Egyetem Környezettudományi és Környezetpolitikai Tanszékének munkatársa. – Mindegyik vízió tágabb összefüggésekbe ágyazódik bele, a globális változások, vagy éppen a nagyon aktuális Brexit is alakíthat rajtuk. Nyilván mi extrém esetekkel dolgoztunk, de a jövő bármit tartogathat, így fontos ezekkel is foglalkozni.”
Ugyanakkor az is igaz, hogy mindegyik tanulmány a jelenlegi nemzetközi, hazai és helyi gazdasági, társadalmi folyamatok tükrében, reális elemek alapján készült. „Ismerjük például a demográfiai trendeket, tudjuk, hogy Veszprémben viszonylag stabilitás figyelhető meg. De ott van egy másik nagyon hangsúlyos terület, a társadalmi egyenlőtlenség is. Már most látjuk a jeleit a társadalom polarizációjának, ha pedig ez még extrémebbé válik, az permanensen negatív helyzetben lévő társadalmi csoportok kialakulásához vezethet. Nagyon fontos lenne, hogy megakadályozzuk ennek a polarizációnak a becsontosodását, és az alsóbb rétegek számára is legyen meg az átjárhatóság.”
Ide tartoznak a klímamodellek is, melyeknek az összegzéséből alakítottak ki a résztvevők egy általánosabb előrejelzést, a workshopon pedig konkrétan is megnézik, hogy milyen eredmény születik, ha rávetítik a forgatókönyvekre a szélsőséges éghajlati modelleredményeket, illetve az ezekre építő hatásmodell számításokat. Ezek alapján nagyon pontos képet lehet kapni például a mezőgazdasági földhasználatról, a vízháztartás változásairól, a Lyme-kór várható terjedéséről vagy a hőstressz hatásáról a halálozási rátára.
A program feladatai között szerepelt egyébként egy pozitív jövőkép kidolgozása is, amely együttesen koncentrál a környezeti, kulturális, társadalmi és gazdasági elemekre is. E szerint Veszprém az okos városok mintaképe, a kormányzat aktívan együttműködik a civil szervezetekkel, a lakosság helyi identitása pedig igen erős. Az oktatási rendszerben a hagyományok ötvöződnek a modernizmussal és az innovációval, és nagy hangsúly helyeződik a fiatal munkaerő megtartására.
Kialakult egy nem deficites pénzügyi rendszer, nagy szerepet kap a helyi gazdaság, a helyi élelmiszertermelés, az ökológiai gazdálkodás, lerövidülnek a hosszú és kockázatos ellátórendszerek. Elsőbbséget élvez a környezet és az éghajlat védelme, a város zöldítése a területhasználat és az infrastruktúra szempontjából is megvalósul. „Mindennek bizonyos szempontból már megvannak a gyökerei, a kérdés csak az, hogyan szelektáljunk úgy, hogy a pozitív jövő valósuljon meg – mondja Pintér László. – Ehhez kell most stratégiákat kialakítanunk.”
Illusztrációk: Orbán János - Impressions
