A rendszerváltást követően az első szabad önkormányzati választások eredményeként 1990. december 15-én alakult meg a Veszprém megyei önkormányzat – a jeles alkalom évfordulóján ünnepséget rendeztek a Megyeháza Szent István termében pénteken.
A megjelenteket Lasztovicza Máté, a vármegyei közgyűlés alelnöke köszöntötte. Kijelentette: az évfordulón nemcsak a demokráciát és az önkormányzatiságot ünnepeljük, hanem Veszprém vármegyét is, ami immár ezer éve a magyar keresztény kultúra bölcsője. Az alelnök köszönetet mondott az elmúlt három és fél évtized megyei képviselőinek, akik pártállástól függetlenül szolgálták az országrész fejlődését. A vármegye feladatai sokat változtak ezalatt: korábban intézményeket tartott fenn és több ezer család számára biztosított megélhetést munkáltatóként, ma pedig már nagyrészt területfejlesztési fókusszal működik.
35 év egy ember életében is nagy idő – mutatott rá beszédében dr. Navracsics Tibor közigazgatási miniszter, aki a teremben körülnézve megállapította, bizony az első megyei önkormányzat tagjain is nyomot hagyott az idő, és sajnos többen közülük ma már nem ünnepelhetnek velünk. 35 év egy emberöltő – egy újszülöttből ennyi idő alatt lesz felelősségteljes felnőtt, aki megtalálja a helyét a világban és aktív résztvevőjévé, alakítójává válik a közösség életének. Lám, az elmúlt 35 évben felneveltük Veszprém vármegye demokráciáját is.
A miniszter rámutatott a vármegye sokszínűségére: más a szocializációja, hozzáállása, elvárása az élettel szemben az alföldi embernek, más a hegyvidéki embernek és más a tópartinak. A sokszínűség gyönyörködtet, de konfliktusok forrása is, és éppen ez tanított meg minket arra, hogy a sokszínűségben találjunk erőt. A megyei önkormányzatok létrejötte annak idején intézményi keretet teremtett a vitáknak, a többpártiság megtanított minket az együttműködésre, és ebben az egész ország számára példát mutatunk. Navracsics hangsúlyozta: az együttműködés nem jelent egyneművé válást, önfeladást, nem jelent elvtelen megalkuvást. Ehelyett azt jelenti, hogy kölcsönös tisztelet alapján tudunk együtt dolgozni, megtartva az identitásunkat, nem elárulva azt, amiben hiszünk.
Az ünnepségen átadták a Pro Comitate díjat, amivel Bakó Ildikó népi iparművész, tojáskarcoló munkásságát ismerték el. Munkásságát a népművészet iránti szeretet vezérelte: hímzett terítők, csuhébabák kerültek ki a keze alól, legismertebb alkotásai a különböző technikával készült mintázott tojások lettek. Munkáin megjelennek a magyar népi motívumok ősi rétegei, a Dunántúl különböző tájegységeihez kötődő mintakincsek, a keresztény szimbólumok. Tojásai díszes történetek, a hagyomány szövetéből kibomló üzenetek, amelyek párbeszédet teremtenek a múlt és a jelen között. A vármegyében számos önálló kiállítása mellett több közös tárlaton is részt vett. Aktívan tart mesterség-bemutató foglalkozásokat, külföldön is több alkalommal képviselte hazánkat.
Az ünnepségen az Era Nova Kamarazenekar adott koncertet, a megemlékezés koszorúzással zárult.



