A szorongás oka a végtelen mennyiségű információ, amely már nem a tudásunkat növeli, hanem épp ellenkező hatást ér el: kiszolgáltatottá és bizonytalanná tesz minket.
Bár a modern ember kétségkívül kényelmesebben és jobb feltételek mellett éli világát, azt is számításba kell vennünk, hogy a 21. század társadalma rengeteg olyan problémát is kitermelt, amit nagyszüleink még elképzelhetetlennek tartottak.
A mai ember állandó döntéshelyzetben találja magát, hisz már az olyan alapvető kérdések is, mint például, hogy „hol ebédeljünk?”, vagy „melyik mosóport válasszuk” számtalan lehetőséget nyitnak. A felgyorsult életmódunk mellett már csak elvétve engedhetjük meg magunknak az állandóság megnyugtató érzését: állandó változásokra, újdonságokra és vívmányokra kell reagálnunk. A régi, tönkrement, megunt dolgainkat többé nem javíttatjuk meg, hanem újra cseréljük. Gyakran még az emberi kapcsolatainkat is.
Forrás: Huffington Post
Ugyanakkor az állandó változást feltartóztatni épp olyan kilátástalan, mint megváltoztatni egy folyó sodrási irányát. Nosztalgiázni tehát nem érdemes, de elgondolkodni a jelenlegi állapotokról annál inkább.
A modern élet legfőbb jellemzője a változások gyorsasága, illetve a felfoghatatlan mennyiségű információ, ami ellep minket. Szinte napról napra változnak meg életünk feltételei, új szokások, intézmények, celebek és divatok jelennek meg a semmiből. A fejlett nyugati országok polgárai szinte mind ugyanazokkal a civilizációs betegségekkel küzdenek: stressz, kimerültség, depresszió, kiégés. Az evolúciós pszichológusok és az agykutatók egybehangzó véleménye alapján ez azért van így, mert az agyunk képtelen feldolgozni a túl nagy tömegben és túl gyorsan érkező információhalmazt, így az nem tudássá válik, sokkal inkább állandó zajjá a fejünkben. Egy zajt pedig csak más zajokkal lehet háttérbe szorítani.
Forrás: Emaze
Manapság szinte rögtön értesülünk arról, mi folyik épp a világ másik szegletében, mit visel kedvenc celebünk, üzenőfalunkat ellepik ismerőseink élményei, gondolatai, véleménye. Ezek a beérkező infók azonban nem állnak össze egésszé. Bár gyakorlatilag mindenről tudunk, a világról mégsem kapunk egész képet.
Az információtömeg nem tudássá válik, hanem a szórakozás és a leskelődés forrásává – vagy szorongató és fenyegető tényezővé, ami elől nem tudunk kitérni. Az információ túltermelése és az egész hiánya között kínzó feszültség jön létre.
Az információval nem csak az a gond, hogy túl sok, hanem, hogy gyakran nincs is közünk hozzá. Az áradó képek, videók és hírek virtuális világa valójában egy olyan idegen világ, ahol bárnikor bármi érdkessé válhat, hogy aztán ugyanolyan gyorsan el is tűnkön a süllyesztőben. Mégis egyre inkább a virtuális világ válik az otthonunkká és itt próbáljuk megvalósítani önmagunkat. Elrejtjük, amit el akarunk és kidomborítjuk a jó tulajdonságainkat.
Forrás: Fast Company
Ám mégsem puszta csalásról van szó, már ezen is túllépünk. Napjainkban a Facebook már egy második világgá avanzsált ahol minden valódinak megvan az alternatívája: virtuális barátok, kapcsolatok, események, közösségek.
Bizonytalanságunk oka tehát az, hogy nem vagyunk otthon a világban, nincs rálátásunk, eleven kapcsolatunk a tudásra. Tehát rengeteg dologról van információnk, de arról nincs fogalmunk, hogyan használjuk fel ezt az információt, hogy értelmes életet építsünk fel.
Állandóan szorongunk, nehogy elmulasszunk valamit és folyton keresünk valamit: azt hisszük, hogy az információt, de valójában az egész mélyén a biztonság, az állandóság és a nyugalom hajszolása rejlik.
Ullman Tamás írása alapján
