A gyászhírt klubja, a Ferencváros tudatta az MTI-vel. A közlemény szerint az FTC saját halottjának tekinti egykori futballistáját.
A 75-szörös válogatott Albert Flórián csütörtökön kórházi beavatkozáson esett át: koszorúérműtétet végeztek el nála, amely a pénteki közlés szerint minden komplikációtól mentesen zajlott.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Albert 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, s 1967-ben kapta meg az Aranylabdát.
Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója.
Szepesi: azt hittem, száz évig fog élni
Szepesi György, a legendás sportriporter, aki Albert Flórián számos nagy mérkőzését, köztük az 1966-os világbajnokságon játszott magyar-brazilt (3-1) közvetítette, azt MTI-nek azt mondta, lesújtotta a hír.
"Alig egy órája értesültem Flóri haláláról, azóta se nagyon jutok szóhoz. Lesújtott a hír, képtelen vagyok magamhoz térni, annyira mellbe vágott - mondta Szepesi György az MTI-nek. - Ha valakiről, hát róla tudtam volna a leginkább elképzelni, hogy száz évig fog élni. Szeptemberben lett hetvenéves, és teljesen jól volt, én egészségesnek láttam, eszembe nem jutott volna, hogy rövidesen éppen ő fog elmenni közülünk. Felfoghatatlan, mert semmi előjele nem volt e tragédiának, s a múltheti operáció után is úgy állt a helyzet, hogy jól van, sikeres műtéten jutott túl..."
Mészöly: a legjobb barátomat veszítettem el
Albert Flórián, a Ferencváros legendájának hétfői halálhíre letaglózta Mészöly Kálmánt, korábbi szövetségi kapitányt, aki hosszú éveken át együtt futballozott a válogatottban a Császárral.
"A legjobb barátomat és a legnagyobb ellenfelemet veszítettem el. A Farkas Jancsival is hatalmas cimborák voltak, a lehető legnagyobb király volt - nyilatkozta az MTI-nek a Mészöly, aki a nemzeti csapatban együtt játszott Alberttel két világbajnokságon is, ugyanakkor ádáz csatákat vívtak a Ferencváros-Vasas összecsapásokon. - Teljesen letaglózott a hír, még most sem hiszem el, a műtétje után még azt mondták minden rendben van. Soha semmi baja nem volt, most meg ilyen hirtelen..."
Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség
A Császár szeptember 14-én, születésnapja alkalmából hosszabb interjút adott az MTI-nek, amelyben életútja fontos állomásairól vallott:
Albert Flórián Hercegszántón született. Édesanyját korán elvesztette, ezután nevelését nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat, de a legjobban a focit. Egy toborzón tűnt fel, 1952-ben került Budapestre, az akkor a Kinizsi nevet viselő Ferencvároshoz, az egyetlen klubhoz, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.
"Ez volt az első nagy élményem, Rákosi Gyulával együtt jelentkeztünk, fel is vettek minket. Innentől kezdve minden nagy pillanatra szívesen emlékszem" - idézte fel a régi pillanatokat születésnapi interjújában Albert.
Tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a zöld-fehérek a Diósgyőr ellen az ő két góljával győztek, s 17 alkalommal játszott az utánpótlás-válogatottban. 1959. június 18-án volt először válogatott, a nemzeti együttes mezét összesen 75 alkalommal húzhatta magára.
A nemzeti csapattal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt:
"Előbbin teljesen egyértelműen döntőt kellett volna játszanunk, de ember tervez, Isten végez, ugyanis azt az ominózus csehek elleni mérkőzést elvitte Latisev sporttárs, ami után ő megkapta az aranysípot, de mi mást ajánlottunk neki. Amennyiben ott továbbjutunk, akkor azzal a jugoszláv együttessel játszottunk volna, amely már harminc éve nem tudott nyerni a magyarok ellen."
Hozzátette: pályafutása egyik nagy pillanataként élte meg, hogy 1961. december 23-án Montevideóban, az Uruguay elleni barátságos mérkőzésen pályára léphetett, ugyanis ez volt az a találkozó, ahol Bozsik József a 100. válogatottságát ünnepelte.
Albert Flórián 537 mérkőzést játszott a Ferencvárosban és 383 gólt szerzett, négyszer nyert magyar bajnokságot és egyszer kupát, s tagja volt a VVK-t 1965-ben elhódító együttesnek.
"Játszhattunk a Manchester Uniteddel, valamint az Athletic Bilbaóval is. A döntőt végül egymérkőzésesre redukálták, így Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Emlékszem, a találkozót az a Dienst vezette, aki később, a 66-os vb-n az ominózus angol-német finálét is dirigálta. Egy jobb oldali beadás után megelőztem a centerhalfot, aki két kézzel fellökött, már mondtam is neki, hogy talán büntetőt kellene ítélnie, de az mondta, csönd legyen, nézze meg, a hálóban a labda. Ez volt Fenyvesi Máté gólja, amivel nyertünk."
