Ahogy azt már az Ünnepi Játékokon megszokhattuk, nem a város
valamely vezetője, hanem egy neves művész, a fesztivál egyik vendége, Kocsis
Zoltán nyitotta meg az idei programsorozatot, akitől megtudtuk 2335-dik
alkalommal áll a színpadon. A kétszeres Kossuth-díjas, Bartók-Pásztory-díjas
karmester örömmel konstatálta, hogy értékes kultúrát terjeszthet itt
Veszprémben is. Mint mondta, korábban úgy érezte, a vidéki fellépés olyan akár
a nagy fővárosi színpadra lépések főpróbája, de véleménye mára megváltozott.
Vidéken sem kisebb a felelősség, hiszen nincs kicsi és nagy, jobb, vagy
rosszabb közönség – mondta a művész. Végül Pablo Casals gondolataival zárta
köszöntőjét: Bízzuk a tudatlanokra és az ostobákra, hogy a hibákat firtassák,
nekünk hálásnak kell lennünk minden eljátszott hangjegyért.
Nem is akármilyen hangjegyeket hoztak a Nemzeti Filharmonikusok
az első estére. Kocsis Zoltán vezényletével Klukon Edit, a Kossuth-díjas Ránki
Dezső és a zenészházaspár mindössze 13 éves kisfia, Ránki Fülöp közreműködő
zongorajátékával Mozart F-dúr versenyműve és Beethoven VIII. Szimfóniája
csendült fel az Arénában. Végül
ráadásként azt a bizonyos második tételt is eljátszották Beethoventől, melyet
csak Rossini paródiájaként emlegetnek.
Kocsis Zoltán elmondta, hogy ha Beethoven egy kicsit hosszabb ideig lett volna Salieri tanítványa, bizonyára nagy olasz operaszerző vált volna belőle. Rossini nagyobb sikerét annak köszönhette, hogy a napóleoni háborúk után az emberek sokkal nyitottabbak voltak az operára, mint a fúgákra. De Beethoven megmutatta, ha akarna operákat is tudna írni ( Beethoven élete során egyetlen operát írt, a Fideliot. Jean Nicolas Bouilly , Leonóra című színműve nyomán, szerk.) – ezt bizonyítja a VIII. Szimfónia második tétele, mellyel elbúcsúztak Veszprémtől s az idei évi Ünnepi Játékoktól a Nemzeti Filharmonikusok.
Szerda este, rossz idő esetén szintén a Veszprém Arénában Herbie Hancock, 12 Grammy-díjjal kitüntetett, világhírű jazz zongorista-zeneszerző ad koncertet.
