– Hogyan lehet összeegyeztetni, hogy a megváltozott egyéni választókerületeknek köszönhetően két városrész és részönkormányzat (Gyulafirátót és Kádárta) ügyei is önhöz tartoznak?
– Induljunk ki abból, hogy három kisgyerekemet nevelem, tudom, ha egyiknek születésnapja van, akkor a másik kettőnek is venni kell valamit. Ebben a szituációban is mindenképpen ügyelek arra, hogy a két településrész fejlesztései és beruházásai egyensúlyban legyenek. Azt se felejtsük el, hogy elsimíthatatlannak tűnő politikai feszültségek oldódtak fel a jelenlegi – két részönkormányzat, egy vezető – helyzettel: ilyen például a két település közötti kerékpárút kérdése. Kádártán a részönkormányzat minden tagja új, sőt az eddigi három helyett öt fővel dolgozik. Nagyon nehéz tanulóévek várnak ránk, de úgy érzem, a mellettem álló csapattal meg fogjuk oldani ezt a helyzetet. Több választási ígéretünket teljesítettük már: van kádártai újság, kádártai díj, ötfős lett a részönkormányzat. Ezek a lépések mind a városrész javát szolgálják. Persze akkor kell majd igazán nehéz döntéseket hoznunk, amikor a beruházások és a fejlesztések kerülnek napirendre.
– Milyen speciális problémák jellemzik a két területet?
– Más-más problémákkal találkozom a két településen. Gyulafirátóton a legnagyobb gondot ebben a pillanatban a csapadékvíz elvezetése, valamint a bel- és talajvíz okozza. Megtelt a talaj Gyulafirátóton vízzel, ha valaki leböki az ásóját az udvarán, ott talajvíz buggyan fel. Rátóton ez a probléma mindenkit érint, Kádártán egy-két utcát. Kádártán a közösségi életet szeretném felpezsdíteni, jól működő civil szervezetek tevékenykednek a településen, de mind az infrastrukturális lehetőségeken, mind az közösségi programok terén van mit javítani.
– Milyen konkrét tervei és feladatai vannak Kádártával kapcsolatban?
– Meglátásom szerint Kádártán nincs méltó helye a közösségi élet központjának, a művelődési ház nem felel meg egy ilyen méretű település kultúráját kiszolgáló létesítmény alapvető követelményeinek. Kicsi, szűkös, és ide zsúfolódik be az önkormányzati iroda, a könyvtár, a művelődési ház és ezek kiszolgáló helyiségei. Középtávú cél, hogy tágasabb, nagyobb helyszínt találjunk, és átköltöztessük oda a művelődési házat. Az idősekre gondolva az új helyen napközi otthont szeretnék berendezni, ahol a település nyugdíjasai közösen el tudják tölteni szabadidejüket. Emellett a falunapokat is szeretném méltó módon megünnepelni. A művelődési ház átköltöztetése után Kádártán a legfontosabb beruházás a főtér-rekonstrukció. Össze kell állítani a koncepciót, el kell készíttetni a terveket, széles körű társadalmi megvitatásra kell bocsátani, meg kell kérdezni az ott lakók véleményét; mindezek után lehet majd véglegesíteni a terveket, és megkezdődhet a pályázati folyamat. Terveim szerint 2013-ban így megújulhat a főtér. Kádártának nincs sportpályája – meg kell vizsgálni, hogy hol van olyan önkormányzati terület, ahol meg lehetne valósítani. A Lánci utcát pedig ki kell vezetni a 82-es útra, évtizedek óta húzódik ez az ügy, jelenleg rendkívül balesetveszélyes a helyzet a Lánci utcában, ragaszkodni fogok ahhoz, hogy még idén tegyünk valamit a kivitelezés érdekében. A Kádártán található patakok és medrek eléggé elhanyagolt állapotban vannak – ezeket tisztán kell tartani. Mindezek mellett egyenlő mértékben szeretném támogatni a gyulafirátóti és a kádártai katolikus és református egyházközséget. A civil szervezetek pedig – beleértve a polgárőrséget – ugyanolyan támogatásban fognak részesülni, mint eddig.
– Gyulafirátóton melyek a legfontosabb fejlesztések és projektek?
– Gyulafirátóton az elmúlt négy évben sajnos nem sikerült megoldanom a Kastélykert Óvoda felújítását, most a munkálatok 350 millió forintba kerülnének. Terveim szerint ütemezve lehetne véghezvinni a beruházást – évente egy-egy koncentrált beruházás segítségével 10 éves távlatban fel lehetne újítani teljesen az épületet. A csapadékvíz elvezetésénél az iskola környékére külön figyelnünk kell, mert a pince vízben áll. Rátóton a művelődési házat továbbra is szeretném fejleszteni. Négy éve meghirdettem a „minden évben újítsunk fel egy utcát” programot, de az aktuális problémák ezt felülírják: a csapadékvíz-elvezetésre kell fordítani minden erőt és pénzt. Nem aszfaltcsíkokat fogunk építeni, hanem járdákat és árkokat fogunk javítani, mert most ez a legfontosabb feladatunk.
– Elképzelhető, hogy a közös vezető erősebb együttműködést, szinergikus kapcsolatot, kooperációt fog eredményezni a két település között?
– Nem érzem azt a feszültséget a két település között, amit néhányan sugallnak, sokkal inkább a lehetőséget látom ebben a helyzetben. Nagyon szeretném, ha a két közösség közös programokat szervezne, ha látogatnák egymás eseményeit. Megalapítottuk a Kádártai Hírmondó című újságot, ebben rendszeresen meg fogjuk jelentetni a gyulafirátóti programokat, a rátóti újságban pedig a kádártai eseményeket. Szilveszterkor például közös busz indult a veszprémi rendezvényre. Egymás mellett vagyunk – e két település történelmi és földrajzi adottságai miatt is testvér.
– Mi a célja az újonnan alapított Dévai Bíró Mátyás-díjnak?
– Gyulafirátóton négy éve nagyon jó közösségépítő ötlet volt a Hadnagy László-díj megalapítása, remélem ugyanaz lesz a hatása a Dévai Bíró Mátyás-díjnak is, vagyis megmozgatja az egész települést. A díjat olyan személy kaphatja, aki sokat tett Kádárta városrész kulturális életének fellendítéséért, a helyi közösségek formálásáért, fenntartásáért, a kádártai identitás erősítéséért – tehát politikát nem kevertünk bele. Szakmailag Varga Béla, Veszprém Város Lexikonának szerzője segített a díj elnevezésének kiválasztásában. Több nevet is javasolt, közülük Dévai Bíró Mátyás nevét emelte ki, aki az 1530-as években megalapította a kádártai református egyházközséget – ezért esett rá a választás. Egyébként a településen is általában őt javasolták az emberek, ő a legismertebb a faluhoz kötődő országos hírű személyek közül.
– Az új helyzet, az új képviseleti rendszer miatt érezhető Kádártán feszült hangulat?
– Több fogadóórám volt már Kádártán, sokan meg is kerestek a problémáikkal, több rendezvényen vettem részt, civil szervezeteket látogattam. Mindenhol barátságos, kedves emberekkel találkoztam, akik szeretnének megoldást találni a gondjaikra, de feszültséget nem tapasztaltam. Természetesen olyan megesik, hogy az egyik ember nincs jóban a másikkal, ez az emberi létünk velejárója, de senki nem nyilatkozott felháborodottan, feszültséggel a jelenlegi helyzetről, Kádárta állapotáról. Nem érzek feszültséget sem Kádártán, sem Gyulafirátóton. Szeretném, ha ez így is maradna, ezért munkám során a békét és az együttműködést fogom képviselni.
