Oberfrank Pál
A Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett ünnepséget a Városi Művelődési Központ és Könyvtár január 22-én délután. Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója a jeles naphoz méltóan elszavalta a Himnuszt, amit 1823-ban ezen a napon tisztázott le Kölcsey Ferenc. Ezután Neveda Amália, a VMK igazgatója köszöntötte a vendégeket.
Neveda Amália
− A magyar kultúra minden magyar öröksége – kezdte ünnepi beszédét Porga Gyula polgármester, majd elmondta, hogy sokféle kultúránkhoz hozzátartozik, hogy őseinket vad népeknek tartották, akik nyilaikkal fenyegették Európát. Ez is egyfajta kultúra. Janus Pannonius pedig verseivel hódította meg a többi népet. Katonaság és költészet évekre meghatározta a magyar kultúrát.
Porga Gyula
– Veszprém jelentőségét a város kultúrájának és művészetének súlya adja. Ezt meg kell védeni. A magyar kultúrát nem lehet privatizálni, ez közös értékünk. Európa szivárványos gazdagságát a magyar zászló színei is gazdagítják. Felelősségünk nagy, mert a mi magyarságunkon múlik gyermekeink magyarsága – fogalmazott a polgármester.
Farkasné Molnár Csilla és Porga Gyula
Ezután Porga Gyula Farkasné Molnár Csilla közművelődési szakembert, a VMK munkatársát Pro Meritis Díjjal tüntette ki. Farkasné Molnár Csilla 2005-től dolgozik a Városi Művelődési Központ és Könyvtárban, sokat tett Veszprém művészeti és kulturális fejlődéséért.
A „Csak egy éjszakára” című irodalmi műsorral visszatérhettünk a XX. század egyik kávéházába. Háború van, 1917. június 31-ét írunk. A magyar költők a haza ellen írnak verseket, a fronton pedig Magyarországért harcolnak. Gyóni Géza költeményben fogalmazta meg ezzel kapcsolatos érzelmeit.
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;”
Oberfrank Pál
Némely pesti poétának, 1918. – Magyarország elveszítette a háborút, elcsatoltak több területet. A pesti költőket a kuglóf mérete foglalkoztatja, Erdélyben viszont forrongnak. „Küldi egy lantos a végekről”, mégpedig Reményik Sándor, hogy ébredjenek fel itthon is.
„Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek,”
Eredj, ha tudsz! – Az erdélyi magyarokat biztatni kell. Áprily Lajos felismerte ezt, Reményik Sánodorral egyetemben, aki a felelősségvállalásra biztatja a magyarságot. Erdély szíve megszakad, Magyarország látszólag semmit nem érez.
„Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj…”
Az „erdélyi triász” színre lép, 1926. – Áprlily Lajos, Reményik Sándor és Tompa László érdekes hármas voltak. Mikes óta nem volt még ilyen élő a magyar irodalom, mint akkor. Hittel, humorral és hallgatással küzdöttek. Wass Albert és Nyírő József mit sem törődtek Budapesttel, ahol a székely viccek egyre jobban terjedtek. Írtak. Írtak a magyar kultúra továbbéléséért.
„Csak egy éjszakára”, ennyit adhattak január 22-én a műsorban közreműködő színművészek, hogy ezzel is hozzájáruljanak a Magyar Kultúra Napjához.
