Pál Béla országgyűlési képviselő bevezetője után Korózs elmondta, hogy a Parlamentben négy éve elfogadott nyugdíjkorrekciós program nyomán konszenzus alakult ki az Országos Idősügyi Tanácsban az idősszervezetek képviselői között. Akkor a kormányzat megerősítette, hogy az ún. svájci indexálás szerint állapítják meg a nyugdíjakat. Ezzel szemben ott van az Orbán Viktor nevéhez fűződő koncepció, amely a gazdaság bővülését nem veszi figyelembe, csupán az éves inflációt. Ebben viszont – mutatott rá magyarázatában az államtitkár – ha a tervezett inflációs adatoktól évközben eltérés mutatkozik, akkor novemberben visszamenőlegesen korrigálják a nyugdíjakat.
A
politikus elmondta, hogy ma Magyarországon 2 millió 962 ezer nyugdíjas számára
3,2 millió nyugdíjat fizetnek ki (az eltérés onnan ered, hogy többen más
jogcímen is felvesznek nyugdíjat – szerk. –), ám a befizetett járulékok már rég
nem fedezik a kifizetéseket.
Kétségtelen, hogy mi, magyarok korán vonulunk nyugdíjba (62 évesen), de az úgynevezett nyugdíjazási korcentrum ennél lényegesen alacsonyabb: 58,6 év (pl. korkedvezményes nyugdíjba vonulás miatt), ezért ezt kellene közelíteni a 62 évhez – magyarázta az államtitkár. A korhatár tehát egyelőre nem okoz komolyabb gondokat, sokkal inkább az ún. foglalkoztatási ráta, melyben elmaradásaink vannak az unióshoz képest. (Magyarországon ez a ráta 58%-os, az unió átlaga 63 százalék fölött van). Vezetnek a skandináv államok, ahol lényegesen kedvezőbb például a nők foglalkoztatási rátája.
Korózs rámutatott: egyre emelkedik az öregek száma: 2050-re 65 éves és annál idősebb népesség aránya megduplázódik.
Számunkra elfogadhatatlan – hangsúlyozta befejezésül a politikus –, hogy a nyugdíjkorrekcióknál évről évre csak inflációkövető magatartást folytasson egy kormány. Ez ugyanis azt hozza magával, hogy ha a bérek jobban növekednek, mint az infláció, akkor az aktív korúak bére és a nyugdíjjövedelmek között "nyílni fog az olló".
