Szentek és kárhozottak címmel hirdette meg előadását Makovecz Imre január 14-én a Városi Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokába. Annyian voltak kíváncsiak a híres építész előadására, hogy az előcsarnokból a színházterembe költöztették a programot a szervezők.
Makovecz Imre
– A magyarság ősi nagy nép, amely olyan szellemiséget hordoz, ahol idegenek mondják meg, merre az arra, kivéve most, a kétharmados többséget. Ez felér egy forradalommal – kezdte bevezetőjét a neves építész, aki a Duna Televízió által készített dokumentumfilmet, A templomépítőt vetítette le a közönségnek. Ebből a kisfilmből ugyanis kiderül, ő hogyan viszonyul a szakrális dolgokhoz, mitől templom egy templom.
A siófoki evangélikus, a gazdaréti, a paksi római katolikus, a temesvári református, a csengeri görög katolikus, a piliscsabai egyetemi, a dunaszerdahelyi, a kolozsvári, a százhalombattai és még sok más templom viseli építészetének jellegzetes jegyeit. Az angyalok, angyalszárnyak szinte mindenhol jelen vannak, hiszen ahogy Makovecz Imre vallja, ezek a hierarchikus rend egy másik fokán állnak, de jelen vannak életünkben. Ha már nem találkozhatunk egy angyallal sem, legalább ilyen formában meg kell őket örökíteni.
Makovecz Imre nemcsak a templomépítés felé fordul szakrális szemmel, hiszen szerinte egy családi ház is az élet szakralitását hordozza.
A templomépítő film vetítése után a közönségnek alkalma nyílott kérdezni az előadótól, aki néha komolysággal, máskor a zseni kötetlenségével, félvállról és kemény, trágár szavakat használva válaszolt. Ez persze senkit sem zavart, a közönség sokat nevetve hallgatta a templomépítő szavait.
