– Tizenegy meccsen négy győzelem mellett hét vereség az együttes mérlege. A megszerzett nyolc pont mennyire igazodik az elvárásaikhoz?
– Világosan látszik, hogy több idő kell a csapatnak az összecsiszolódáshoz, s ahhoz a teljesítményéhez, amelyet a szurkolók és a klubvezetés is elvár. A megszerzett nyolc ponttal természetesen senki sem lehet elégedett. Személy szerint én is elégedetlen vagyok, hiszen minimálisan tíz egységet szerettem volna gyűjteni, ám egyelőre nagyon sok dolog nem akar összeállni. A játékosok nem találják egymás ritmusát. Sokszor mutat a csapat türelmetlen, kapkodó, ötlet nélküli játékot, amely szintén az összeszokottság hiányának tudható be. Az első meccsünkön nyújtott produkció biztató volt, ezt követően azonban hullámzó volt az egész őszi teljesítményünk. A gyors indításokra, illetve a stabil védekezés összeállítására még több időt kell fordítanunk, pedig a mutatott játéknál sokkal többet edzünk.
Gyurka János
–Az új idénynek hét új játékossal vágott neki az alakulat…
– A nyáron annak a tudatában igazoltunk, hogy minden pozícióban versenyszellem alakuljon ki. Ehelyett azonban szinte „zavarja” egyik játékos a másikat. Balátlövő pozícióban is mindenkinek lehetőséget akartam adni, hogy megmutathassa mire is képes. Szerettem volna, hogy ebből ne „csipkedés” legyen, hanem egészséges versenyszellem alakuljon ki. Ez azonban nem úgy sikerült, ahogy terveztük, s játékosok nem tudták kezelni a helyzetet. Az átlövő teljesítményünk pedig rányomta bélyegét a játékunkra.
– Mennyire sikerült megemészteni a Fehérvár elleni bajnokin történteket? A szurkolók körében meglehetősen „hangos” volt a találkozó utóélete…
– A már említett tíz pontba ezt a meccset kalkuláltam be, amit nem sikerült hoznunk. Természetesen csalódottságot érez mindenki, hiszen a találkozót mi veszítettük el az oktondi játékunkkal. Mindenki nyerni szeretett volna, az akarásunk viszont ezúttal is görcsösségbe ment át. Minden meccsünkön ugyanazok a hibák jönnek elő. Ez is igazolja, a fenti állításomat, hogy ez a csapat még nem érett össze. Mindenkit nagyon meggyötörtek a történtek. A kézilabda ugyanakkor egy nagyon gyors játék, amely arra is megtanít, hogy a sportoló gyorsan feldolgozza a negatívumokat. A hibákból tanulni, illetve építkezni kell. Elhiheti, nagyon sokat gyakorlunk azért, hogy e hibák számát redukáljuk. Ezután is tesszük tovább a dolgunkat, s nem adjuk fel a harcot. Mindez türelem, kitartó munka és akarat kérdése. Továbbra is bízom a csapatban, mert vannak nagyon szép dolgok, amelyek az edzésen már mennek, de még nem tudjuk beépíteni a meccseinkbe.
– Korábban említette, hogy a bajnoki szünetben sérülések nehezítették a taktikai munka elvégzését…
– A szünetet – amely nem a pihenésről, hanem kőkemény munkáról szól – nyolc-kilenc mezőnyjátékossal csináltunk végig, így taktikai feladatokat valóban nem tudtunk végezni. Az érdembeli csapatstratégiai, taktikai munkához ugyanis teljes csapatra, tehát 14-15 játékosra van szükség. Ez sajnos meg is látszott a Fehérvár elleni játékunkon. Továbbá a védekezésünkből is hiányoznak alapemberek, akik sérüléssel bajlódnak. Sérülések egyébként is sűrűn hátráltattak bennünket az idény során.
– Nyilván könnyebb lenne felállni egy relatíve gyengébb együttes ellen, vasárnap azonban a tabella második helyén álló Debrecen látogat Veszprémbe…
– A hathetes felkészülés során is játszottunk több edzőmérkőzést. Úgy érzem, hogy hiányzik a sikerélmény a lányoknak. A győzelmeink is amolyan „munkás” sikerek voltak, amelyeket kötelezőnek vett a társaság, de nem volt meg utána az a pozitív töltöttség, amelyből mentálisan építkezni tudunk volna. A sors fura fintora, hogy a tavalyi évhez hasonlóan ismét az erős ellenfelek ellen kezdünk, akik most megpróbálnak bennünket arcul csapni, gondolván, hogy Veszprémben most nem minden gömbölyű. Erre lelkileg is fel kell készülnünk. A sorozatra ugyanakkor tekinthetünk pozitívan is, hiszen az erős ellenfelek ellen nem nyomaszt bennünket a győzelmi kényszer terhe.
– Januárban sok minden el is dőlhet, hiszen öt meccs vár Önökre…
– Ha ehhez így állunk hozzá, akkor ebből megint csak görcsölés lesz. Nem szabad előre számolgatnunk, tervezgetnünk. Inkább úgy tekintem, hogy januárban minden napra jut feladatunk, amelyet el kell végezni. Úgy kell gondolkodnunk, hogy az a bizonyos pohár félig tele van, s próbáljunk még bele tölteni. Napról napra, lépésről lépésre kell továbbérnie a munkánknak.
– Mi az elvárás a „tavaszi” idényben?
– Az elvárás az, hogy felszabadult kézilabdát játsszunk, s végre átlépjük az árnyékunkat. Ha ez megtörténik, az megkettőzi a játéktudást is. A tavaszi szezon sokkal nehezebbnek ígérkezik számunkra, hiszen a közvetlen riválisaink remekül erősítettek a közelmúltban. Érden folytatja a világklasszis Tóth Tímea, a Siófok pedig brazil válogatott kiválóságokat igazolt. Ráadásul ellenük idegenben fogunk megmérkőzni. Bár az is elképzelhető, hogy az ellenfeleink otthonában jobb teljesítményre leszünk képesek, mint idehaza. Véleményem szerint ebben a csapatban még mindig benne van a meglepetés.
Az ezüstérmes következik
Január 9-én (vasárnap) 19 órától a tavalyi bajnoki ezüstérmes, s jelenleg is második Debrecent látja vendégül a BarabásKC az NB I 12. fordulójában. A Bajnokok Ligájában is bemutatkozó, válogatott játékosok sorát felvonultató „cívisvárosiak” elleni ütközetet a Sport Klub televízió élőben közvetíti.
