– Hogyan fogadta, hogy Prima Primissima Díjjal jutalmazták?
– A Noszty fiú esete Tóth Marival című darab bemutatója után hirdette ki a vezetőség, és hirtelen megijedtem. Nevetett rajtam az egész társulat. Elsápadtam, úgy éreztem, hogy infarktust kapok. Fel voltam készülve valami rosszra, mert azt mondták, hogy a Bősze úr be akar jelenteni valamit. Ő ügyvéd, meghallottam a nevét, s ilyenkor azért az embernek óhatatlanul eszébe jut, az nem mindig jelent jót, ha egy ügyvéd szót kér. Oda sem figyeltem először a bejelentésre, de amikor az egész társulat ovációba tört ki, akkor tudatosult bennem, hogy díjat kapok. Nagyon örülök, boldog vagyok. Rengeteg nevet tudnék felsorolni, akik támogattak akkor, amikor ide kerültem Veszprémbe. Nekik köszönhetem talán ezt az elismerést is.
Kőrösi Csaba
– Veszprémi 22 évéből ki tudná emelni a legfontosabb dolgot?
– Semmit nem lehet kiemelni. Minden jó és keserűség itt ért Veszprémben. Minden hozzá tartozik az élethez. A múltamról nem szeretek beszélni, 22 év távlatából mi újat tudok mondani? Sokszor alig várom, hogy menjek a színpadra próbálni. Mindenki csinálja a dolgát, máshova nem tudom az energiámat tenni. Csak a munka és a pihenés van. Nincs más. A véletlen műve volt, hogy Veszprémet választottam annak idején. Isten keze benne volt, tudta, miért kell ide jönnöm. Ez a sors, így kellett történnie.
– Mi a kedvenc szerepe?
– Nincs kedves szerepem, csinálom, ami jön. Nem szeretem előre tudni, mit fognak rám osztani. Amikor megtudom, akkor kezdek az olvasópróba után gondolkodni, megbeszéljük a rendezővel, merre menjünk. Ha előre gondolkodom, az nem vezet jóra. Az ember mindig elkezd elmélkedni, majd tévútra jut. Elmegy egy másik úton, és vége. Onnan nagyon nehéz visszajönni. Úgy is mondhatnám némi képzavarral: ilyenkor vissza kell építkezni.
– Milyen karaktereket szeret a leginkább magára ölteni?
– Ezen nem gondolkoztam még. Mindet szeretem, de leginkább a jó figurát, ami akar valamit mondani. Azokat a darabokat kedvelem, ami közöl valamit a közönséggel. Csak mondani akarjon valamit a 21. századi Magyarországnak, hogy ébredjünk fel. Ezeket kellene elővenni. Nincs kedvenc műfajom sem. Olyan főiskolára járta, ahol nem voltunk szakosítva, mindent kellett játszanom. Lehet, hogy ezért is kedvelek mindent, amit rám osztanak.
– Könnyű visszazökkeni a hétköznapi életbe egy-egy előadás után?
– Nem tud az ember hirtelen átváltani. Minden szerep a maga módján nehéz. Van úgy, hogy a színész egy bizonyos karakterre könnyen rááll, a másikra nem. Sokszor a könnyűnek tűnő szerepet nehezen formálja meg az ember, ám amikor megtalálja a kulcsot ehhez a műben és önmagában, akkor már könnyen dolgozik. Nagyon remélem, hogy a közönség látja ennek az eredményét. Ezúton is szeretném nekik megköszönni a szeretetüket, és boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
