– Tanár Úr! Itt vagyunk. És itt vagy te is – szólította meg Forró Pál Brusznyai Árpádot, akinek neve Veszprémben egybeforrt az 1956 forradalommal. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselője hangsúlyozta: „a szabadságharc hőseinek érdemes volt harcolniuk, mert most a választások után kimondhatjuk, győztek ’56 eszméi.”
Az egykori szomorú vasárnapi napra, november 4-re, a szovjet csapatok fellépésére emlékezett a családi, személyes emlékek felidézése mellett a keresztény értelmiségiek nevében dr. Udvarhelyi Olivér.
A megemlékezés szónoka szerint 1956. november 3-án még minden szép volt, reményteljes. Aztán november 4-én minden megváltozott. Megjött a Vörös Hadsereg, megjöttek a tankok, később megkezdődtek a letartóztatások, kivégzések. A kicsinyke Magyarország harcolt a gigászi Szovjetunióval. A küzdelem egyenlőtlen volt, hazánk legyőzetett, de mindezek ellenére mi voltunk a győztesek. Dávid és Góliát harcából Dávid került ki győztesen – erkölcsileg. Ezt az üzenetet fogalmazták meg a forradalom túlélői, elsőként nyugaton, és a rendszerváltás után nálunk, itthon is – és ezt az üzenetet kell életben tartanunk.
Udvarhelyi Olivér szerint Brusznyai Árpád az októberi napokban példamutatóan viselkedett, nem engedte bántani a kommunistákat, a rendszer kiszolgálóit, hiszen bűnnek tartotta volna ezt. Meg is lett a „jutalma”: november 4. után letartóztatták, majd szabadon engedték, utána újból börtön következett, aztán a kivégzés.
Brusznyai Árpád bölcsességét, józanságát, ítélőképességét, hazaszeretetét a jelenlegi kormánynak követendő példaként állította Forró Pál.
A szabadságharc veszprémi mártírjainak felsorolása után a jelenlévők elhelyezték Brusznyai Árpád emléktáblájánál mécseseiket, virágaikat, koszorúikat.
A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Veszprém két alpolgármestere, Brányi Mária és Némedi Lajos, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke, Kovács Norbert, Horváth Zsolt országgyűlési képviselő és több önkormányzati képviselő a városi Fidesz frakcióból.
