- Sírva vigad a magyar, mondják rólunk, bizony, nem minden ok nélkül. Nem tudunk önfeledten boldogan örülni, megemlékezni nagy napjainkról anélkül, hogy örömünkbe keserűség ne vegyülne. Ennek történelmi okai vannak, mindig vérrel kellett a szabadság szót a zászlónkra írni, sosem adták ingyen. Amíg a szabadságból mindig kevés, néhány nap vagy hónap jutott, ezeket mindig a megtorlások súlyos évei, évtizedei követték. Azok a rendszerváltások, kiegyezések, amelyek megállapodások eredményei voltak történelmükben, mindig magukban hordozták a régi rendszer báránybőrbe bújt mosolygó farkasait. Mindig titkos alkuk köttettek, ahol a háttér-megállapodások eredményeként a múlt klientúrája átöröklődött az újba, szépen átfestve csillogón. Azonban 54 éve, október 23-án egészen más történt – mondta köszöntőjében Czaun János, a városrészi önkormányzat vezetője október 23-án délután, a gyulafirátóti Alsó temetőben rendezett megemlékezésen. A megjelentek közül sokan könnyes szemmel hallgatták a rövid, történelmi összefoglalót, régi sebeket tépett fel az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke.
A városrészben nem volt harci cselekmény, de idősebb hölgyek mesélik, hogy a veszprémi felkelőknek élelmiszert vivő emberekre rálőttek Veszprém határában, így inkább visszafordultak – emlékeztetett Czaun János. - Halottunk mégis van, érte vagyunk most itt. Sokáig ismeretlen katonaként ismertük, az újabb kutatások azonban azonosították. Ludmann Sándor honvéd sírjánál egy hétnyi magyar szabadságra emlékezünk – hangsúlyozta. Egy elhaladó kocsiból lőttek rá, majd az elkövetők gyáván elmenekültek, nem tudni miért tették. - A szóbeszéd szerint árva voltál, most itt megpihenhetsz, ez a falu befogadott, évről évre megemlékezett rólad, a mi fiunk vagy, itt már örökké 18 éves leszel. Új családot kaptál, a körülötted nyugvó szeretteink vigyázzák álmodat. Minden évben megemlékezünk rólad, a magyar szabadságról, hogy még egyszer ne jöhessenek el a kordonok, hazugságok népnyomorító kora hazánkban – fejezte be gondolatát Czaun János.
A megemlékezés koszorúit a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség veszprémi képviselői, Czaun János, Gyulafirátót Önkormányzat vezetője, Mágedliné Kiss Eleonóra, a Gyulaffy László Általános Iskola igazgatónője, valamint helyi és környékbeli intézmények, civil szervezetek képviselői és a városrész lakói helyezték el a síron.
