Élénkpiros folt a szárnyon, a sziklák közé beolvadó fekete és szürke mintázat, hosszú csőr – erről lehet felismerni azt a különleges madarat, amely telente a veszprémi Várhegy meredek kőfalain kutat táplálék után. Az Európa egyik legszebb madarának tartott hajnalmadár az Alpok, a Kárpátok, Dél-Európa és Ázsia magashegységeinek lakója, jellemzően 1000 méter feletti magasságban költi ki fiókáit; Magyarországon ritka téli vendég, Veszprémben azonban már a 20. század első fele óta rendszeresen megjelenik.
Nem ez az egyetlen állatfaj, amely a veszprémi várnegyed kertjeiben, sziklái és több száz éves épületei között talált otthonra. „A Várhegy különlegessége, hogy egy néhány hektáros, sokak által látogatott belvárosi területen egymástól nagyon különböző élőhelyeket találhatunk. A természetes dolomitsziklák, a vár- és épületfalak, azok repedései és párkányai mellett kertek, fák, cserjék és sziklagyepek kínálnak élőhelyet az állatoknak. Ehhez közvetlenül kapcsolódik a helyi védettségű Benedek-hegy, valamint a Séd-völgy „zöld folyosója”, így rövid távolságon belül eltérő mikroklímájú és szerkezetű élőhelyek egész mozaikja alakul ki” – mondja Dr. Seress Gábor, a Pannon Egyetem Viselkedésökológia Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa.
A várnegyedben a hajnalmadár mellett házi rozsdafarkút, a bokrosabb részeken vörösbegyet, énekes rigót, barátposzátát, ökörszemet és több cinegefajt is láthatunk, sőt ragadozó madarak is gyakran feltűnnek. Ezek közé tartozik a vörös vércse, amely Veszprém térségében jelentős fészkelőállománnyal rendelkezik, ennek a fennmaradását az elmúlt évtizedekben a régióban kihelyezett költőládák százai segítették. „A vércsék az utóbbi években a belváros magas épületein, vetési varjak fészkeiben, sőt a Várbörtön egy félreeső ablakpárkányán is próbálkoztak költéssel. A fokozottan védett vándorsólyom ugyan nem ismert fészkelője a Várhegynek, de vadászkörútjain rendszeresen felbukkanhat a tornyok fölött, ahol parlagi galambokra vadászik, illetve a városból a környező vetésekre kijáró galambcsapatokat tizedeli” – mondja a szakember. Kiemeli: nemcsak madarakat, de hüllőket is láthatunk a várnegyedben, leggyakrabban fürge gyíkot, zöld gyíkot és fali gyíkot.
Bárányok, sárkányok és oroszlánok
A veszprémi várnegyedben nem csak élő állatokkal találkozhatunk: szobrokon, épületfaragványokon és oltárképeken számos olyan állatalak bukkan fel, amely keresztény szimbolikát hordoz. A 13. századi Gizella Kápolna zárókövén például Jézus Krisztust, az önfeláldozás, a tisztaság és a megváltás jelképét, a bárányt fedezhetjük fel. Nem véletlen, hogy a bárányalak éppen a zárókövön kapott helyet: szerkezetileg és szimbolikusan is ez a tér legfontosabb pontja, hiszen itt találkoznak a boltozati bordák.
A különleges egykor magánkápolnaként funkcionáló épület második emeletén – amelyet egykor a püspök vagy király, illetve királyné használhatott – a 800 éves míves kőfaragványokon sárkányok bújnak meg. A középkori egyházi építészetben a sárkányok, kígyók és egyéb hibrid lények gyakran a gonoszt, a bűnt vagy a kísértést szimbolizálták, azzal pedig, hogy ezeket a lényeket a kápolna szerkezeti elemeire faragták rá, a keresztény hit diadalát hangsúlyozták: a szent tér és a hit ereje eltapossa, uralma alatt tartja a sárkányként megtestesülő gonoszt.
A Gizella Kápolnával ellentétben a 18. századi Biró-Giczey Ház különleges madárábrázolásairól híres. A „madaras házként” is emlegetett barokk épület nagytermét és a szomszédos szobák falait az 1770-es évek elején növényi motívumokkal, tájképekkel, lugasok és kertek képével, valamint egzotikus madarak – többek között papagáj, páva és különféle énekesmadarak – ábrázolásaival díszítették. A papagáj a 18. században ugyanis a távoli, ismeretlen világot és a jómódot, míg a páva a halhatatlanságot és a feltámadást jelképezte.
Különböző állatalakok tűnnek fel a veszprémi várnegyed több szobrán is, a Szent György Kápolna előtti Szent Imre-szobor lábánál például egy kőoroszlán fekszik. A legenda szerint Szent István király fia ebben a kápolnában tett szüzességi fogadalmat, a középkori szimbolikában a bűnt és a világi vágyakat jelképező oroszlán testhelyzete pedig arra utal, hogy a fiatal herceg legyőzte a testi kísértéseket. Az 1750-re elkészült Szentháromság-szobron pedig egy sárkányt és egy kígyót fedezhetünk fel – utóbbi fején Szűz Mária tapos, ami a jó végső győzelmét szimbolizálja.
