A hagyományoknak megfelelően a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetség és az „’56-os Forradalom és Szabadságharc emlékéért” Alapítvány a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság aulájában emlékezett az egykor idehurcolt szabadságharcosokra, a megkínzott hősökre és a kivégzett mártírokra.
A szovjet kommunista banditák elleni kiállásra emlékezett az ünnepség szónoka, vitéz Molnár József, aki 14 esztendőt töltött a Rákosi és Kádár diktatúra börtöneiben.
– Készek voltunk a vérünket ontani Magyarországért. Bíztunk benne, eljön a pillanat, hogy végre kimondhassuk: szabad vagy Magyarország, szabad vagy magyar nép! Ma, 2010. október 23-án először mondhatjuk ki, győzött a forradalom! Azért áldoztuk fel életünket, vállaltuk a börtönt, a kínzásokat, vagy hagytuk el a hazánkat, hogy végre eljussunk ide. Kibírtuk, túléltük, és elkergettük a kommunistákat ebben az évben.
Ezt követően Mustos János Kálmán nemzetőr altábornagy lovagkeresztet adott át a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetség elnökének, vitéz Pintér Kornélnak, dr. Tölgyesi József és Gyulasi István nemzetőr őrnagyoknak, valamint Mikola László nemzetőr ezredesnek.
Az aula falán lévő emléktábla alatt helyezték el koszorúikat az ’56-os szervezetek, a Munkástanácsok és a Jobbik veszprémi szervezetének képviselői. Veszprém Megyei Jogú Város nevében Némedi Lajos alpolgármester és Baumgartner Lajos önkormányzati képviselő koszorúzott. Az ünnepség fényét emelte vitéz Juhász Antal és Molnár Éva operaénekes műsora.
P.S.:
A sors méltó elégtétele, hogy a túlélők és az ünneplők az egykori kínzások, meghurcoltatások helyén álló mai rendőr-főkapitányságon emlékezhettek az ’56-os forradalom mártírjaira. Az emlékezés érdekessége, egyfajta furcsa fintora, hogy az emléktábla falának túlsó végén a koszorúzást „végignézték” az 1957 és 1990 közötti kommunista diktatúra megyei rendőri vezetői, akik az 1956-os eseményeket egész életükben ellenforradalomnak, az ördögtől való dolognak tartották. Most azonban akaratukon kívül passzív résztvevői voltak a főhajtásnak, emlékezésnek.
