A Jutasi út 10 szám előtti (Honvéd szálló) parkban pár hete vette kezdetét a területrendezés, parkosítás, majd egy furcsa vasállvány elhelyezése. A találgatások megfejtéséhez újabb napok kellettek, s az avatás előtt pár nappal már egy fényesen csillogó repülőgéplégcsavar orrkúppal, két gránittáblával hirdette, hogy Veszprém, a katonaváros ismét tiszteleg az egyenruhások előtt.
A Himnusz és a Légierő induló elhangzását követően a szervező-rendező Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesületének (VREVE) elnöke, Soós Lajos nyugállományú alezredes köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a honvéd vezérkar képviseletében Györei József ezredest, a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség Stratégiai Képeségek Főnökség főnökét, Bali Tamás dandártábornokot, a Magyar Veterán Repülők Szövetségének elnökét (társszervezőt), Molnár Zsolt dandártábornokot, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnökét, Oláh Emil ezredest, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkészét, a lelkészi kar vezetőjét, Cséby Péter ezredest, a MH Légiműveleti Vezetési és Irányítási Központ parancsnokhelyettesét, a társegyesületek képviselőit, illetve Muraközy Pétert, Veszprém alpolgármesterét.
Külön köszöntötte az 1982. december 3-i szentkirályszabadjai repülőtragédia áldozatainak hozzátartozóit.
Ünnepi beszédet Bali Tamás mondott. Ebben többek közt kiemelte: aki erre jár, elgondolkodhat azon, milyen is a légierő részének lenni, milyen a légierőnél szolgálni, s vissza tud tekinteni azokra a hősökre, akik a hazát szolgálták. A légierő fegyvernemei közül egy a szállítórepülők családja – folytatta –, akik hűen reprezentálják az együvé tartozást, a bajtársiasságot. A szerteágazó feladatok teszik naggyá ezt a fegyvernemet.
Az emlékhely nemcsak a szállítórepülőkről és a légierőről szól – zárta gondolatait Bali Tamás –, hanem azokról a hősökről is, akik életüket adták hazájukért, akik életüket adták a munkáért, ami biztosította a haza védelmét.
Oláh Emil Ézsaiást idézte: „Akik az úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak meg.” A sas – folytatta – a katonai repülő jelképe is: a magasba emelkedés, az éles látás, bátorság és az erő jelképe. A próféta nem azt mondja, hogy saját erőből emelkednek a magasba az emberek, hanem akik bíznak az Úrban. Embereket, reményt, segítséget emeltek a szállítórepülők a magasba, küldetéseket hordoztak. Ez az emlékhely azokra emlékeztet – hangsúlyozta –, akik vállalták ezt a szolgálatot tudásukkal, bátorságukkal és hűségükkel.
A díszőrség felállítását követően koszorúzás következett a katonai szervezetek, egyesületek, a város képviselőinek részvételével.
Az ünnepség a Szózat és a Magyar takarodó hangjaival zárult.
