Az ünneplőket a VHBE elnöke, Demeter Ferenc köszöntötte. Egyesületünk a 2001-es megalakulásától fogva kötelességének tartja a honvéd és nemzeti hagyományőrzést, melynek egyik eleme az 1848–49-es forradalom és szabadságharc – mondotta –, s úgy gondoljuk, hogy a 178 évvel ezelőtti események a magyarság történetének a leghazafiasabb napjai voltak. Ezért azokról a történésekről nemcsak március 15-én kell megemlékeznünk. Ilyen kiemelkedő esemény volt Komárom ostroma, melyet a császári csapatok képtelenek voltak elfoglalni. A vár utolsó kapitánya volt Aschermann Ferenc.
Gáspár Levente bevezetőjében kifejtette: a nemzeti erők teljes pusztulását, és ezzel a magyarság átmentését a jövőnek csak a tisztes megadással lehetett elkerülni. Ezt ismerte fel Aschermann Ferenc is, aki – noha német nyelvű családban született 1821. október 24-én az erdélyi Sepsiszentgyörgyön – magyarként szolgálta hazája ügyét. Mint abban az időben a legtöbb katona, ő is a császári seregbe lépett 1842-ben, s szolgált 1848 tavaszáig, majd a szabadságharc szolgálatába állt, részt vett a hadjáratok terveinek kidolgozásában. Több kitüntetést is kiérdemelt, s egyre feljebb került a ranglétrán. A révkomáromi erődítmény (mely Bécset különösképp zavarta a közelsége miatt) elfoglalására 1848 végén parancsot adtak ki, s 1849 februárjára a 14 ezres osztrák sereg bezárta az ostromgyűrűt, ám a várőrség elutasította a felszólítást a megadásra, s tartotta magát júliusig, amikor – Klapka tábornok és helyettese, Aschermann vezette csapatok hősies védelme alatt – megérkezett a világosi fegyverletétel szomorú híre, csakhogy azt nem fogadta el Klapka szeptemberig (!), amikor azt meg nem erősítették. Október első felében történt meg a vár feladása, de a sereget nem győzték le: az – méltóságát megőrizve – szabadon vonult ki a várból. Aschermann menlevéllel szabadult, visszavonult erdélyi otthonába, majd a kiegyezést követően ismét a haza szolgálatába állt Szegeden. Élete utolsó éveit Veszprémben töltötte, jelentős történetírói szerepe.
Az alsóvárosi temetőben 22, a vármegye 74 településén pedig mintegy kétszáz olyan emlékmű és sír található, melyek a szabadságharc honvédjeinek emlékét őrzi – emlékeztetett múltunk egykori hőseire Gáspár Levente.
A hallgatóság egy ritka élmény részese is lehetett, amikoron Cséby Péter ezredes, a MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ parancsnokhelyettese felolvasta Klapka György azon – mély érzelmektől sem mentes – napiparancsát, melyet Komárom feladásának napján mondott felsorakozott katonáinak: Pirulás nélkül állunk Isten és a világ színe elé…
Szabó György alezredes, református tábori lelkész a zsoltárok könyvéből idézett: „Erősek legyetek, s bátor legyen szívetek, akik az Úrban reménykedtek.”
A megemlékezés résztvevői – Gáspár Levente, a fegyveres testületek, katonai és civil egyesületek – egy-egy szál virágot helyeztek el a síremlék előtt. A város önkormányzata nevében Csík Richárd képviselő hajtott főt.
Az ünnepség megható eleme volt, mikor Gárdonyi Géza Öreg honvéd című versét Balogh Teréz mondta el. Befejezésül a Szózat és a Magyar takarodó akkordjai hangzottak el.
