Ekkor már én is odafüleltem.
Egyértelmű gyermekhang, tisztán és érthetően segítségért kiáltott. Sok – köztük
felelős beosztású – felnőtt nézegetett zavartan körbe, ám perceken át senki sem
mozdult. Még az intézmény dolgozói sem. Még pár perccel később, a ceremónia
végén is egyedül indultam a hang irányába…
A nyolc év körüli kisfiút végül a
mosdóban találtam meg. Falfehér arcáról patakokban folyt a veríték, levegő után
kapkodott. A szétesett zárral nem tudott mit kezdeni. Megnyugtattam, hozok
segítséget. A legközelebbi bennfentesnek látszó hölgyhöz rohantam: egy kisfiú
beszorult a mosdóba, és nincs jól! Válasz gyanánt ezt kaptam: Ó, hát ezért
kiabált??
No comment…
