Az olimpia kalapácsvető versenye már egy nappal korábban, 1996. július 27-én, szombaton megkezdődött. Kiss Balázs a selejtezőben 78,34 métert dobott, ezzel magabiztosan jutott a másnapi fináléba. Nem kellett minden kísérletét kihasználnia, hiszen második érvényes dobása elegendőnek bizonyult a továbbjutáshoz.
A döntőt 1996. július 28-án, vasárnap rendezték Atlantában. A veszprémi sportoló már első dobásával az élmezőnybe került, majd fokozatosan javított. Harmadik kísérletére érte el a győzelmet jelentő 81,24 métert, amelyet riválisai már nem tudtak felülmúlni. Az amerikai Lance Deal mindössze 12 centiméterrel maradt el tőle (81,12 m), míg az ukrán Olekszandr Krikun 80,02 méterrel szerezte meg a bronzérmet.
A mindössze tizenkét centiméteres különbség az olimpiai kalapácsvetés történetének egyik legszorosabb befutóját hozta, ami még értékesebbé teszi a veszprémi atléta diadalát.
A győzelem különleges jelentőséggel bírt a magyar atlétika számára is. Kiss Balázs 28 év után szerzett ismét olimpiai aranyérmet magyar férfi kalapácsvetőként, és Veszprém sporttörténetének egyik legfényesebb fejezetét írta meg. A város neve azóta is összeforrt az atlantai sikerrel, amelyre három évtized múltán is büszkén emlékeznek a veszprémiek.
Az olimpiai bajnok később sérülések miatt már nem tudta megvédeni címét a 2000-es sydney-i játékokon, pályafutása azonban örökre helyet biztosított számára a magyar sport legnagyobbjai között.
Harminc év elteltével az atlantai arany nem csupán egy olimpiai győzelem emléke. Egy olyan pillanat, amikor egy veszprémi sportoló a világ tetejére állt, és bebizonyította, hogy kitartással, hittel és kivételes tehetséggel a legnagyobb álmok is valóra válhatnak. Miközben ma már a Veszprém–Balaton Európa Sportrégió 2026 program szakmai vezetőjeként dolgozik a rendszeres mozgás népszerűsítéséért, olimpiai diadala továbbra is a város és a magyar sport egyik legmaradandóbb sikertörténete.
