A szerkesztő ezután felelevenítette azokat a riportokat, melyeket Ferencsikkel készített, s melyek alapján emberi-művészi nagysága kirajzolódott. Megtudtuk, hogy a mester nagyon szívesen járt Füredre, ahol „egy hét alatt egy évre fel tudott töltődni”. Nem egyszer megesett vele, hogy egy fővárosi koncert után autóba ült, s kedvenc városába utazott pihenni. A Tamás-hegyen épült pompás villa, s a hatalmas kert a páratlan kilátással minden bizonnyal egyéb művészetek képviselőit is megihletné.
A folytatásban Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész emlékezett elődjére. Ferencsik János ma is él, noha testi valójában negyed százada nincs köztünk, de szelleme itt van – mondta. Örökségét gondozni pedig mindannyiunk kötelessége – tette hozzá.
A táblát dr. Bóka István, Balatonfüred polgármestere avatta. Elhelyezte a tisztelet koszorúit és virágait a város több intézménye (köztük a mester nevét viselő zeneiskola), s a család is.
