A Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetria és Térinformatika Tanszéke az 1986–1990 közötti években általános környezetvizsgálatot folytatott a devecseri katasztrófa térségében. A kutatás egyik fontos kiinduló lépése az iszapterek telepítését megelőző környezeti állapot felderítése, térképezése volt. Ezt a műveletet archív légifényképek és terepi mérések segítségével hajtottuk végre. A vizsgálat időpontjában az új (megsérült) tározócella még nem épült ki, így ezen a területen közvetlen felderítéssel lehetett információkat szerezni. Ezeket (pontos térképezés után) összevetve az archív felvételekkel, a következő megállapítást tettük.
Az ötvenes évek elején az iszapterek területén egy patak folyt keresztül. Ennek a medre kiterjedt gyakorlatilag az egész medencére, amire rátelepítették a tározókat. A fő meder észak-keleti irányból dél-nyugati irányba tartott. Már a ’80-as évek végén észleltünk az akkor épülő tározó mellett, a felhagyott patakmeder környékén erős talajvízszint-emelkedést, -kiáramlást.
Tehát a patakmeder továbbra is fokozott talajvízáramlást produkált. Ezt akkor jeleztük a megrendelő felé is. A régi légifotók és térképek feldolgozásából az is kitűnik, hogy a mai, új tározó körülbelüli átszakadási pontja környékén találkozott a két patakág, valamint az első szabályozás nyomvonala is. Ezt az érdekes egybeesést talán érdemes lenne újból megvizsgálni, hogy csökkenteni lehessen a hasonló esetek bekövetkezésének esélyét.
Dr. Winkler Gusztáv
a Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékének adjunktusa
Kapcsolódó oldal és cikk: www.pannonpalatinus.hu – Az ajkai timföldgyár vörösiszap-tározó gátjának átszakadásáról
