Dr. Papp Sándor 1959-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, amely később egész pályájának meghatározó színtere lett: az Általános és Szervetlen Kémia Tanszék volt első és egyetlen munkahelye.
Tudományos előmenetele töretlen volt: 1962-ben műszaki doktori címet szerzett, 1973-ban kandidátusi, majd 1986-ban akadémiai doktori fokozatot. 1980 és 1989 között az intézmény oktatási és nevelési rektorhelyetteseként dolgozott, 1981 és 1992 között pedig tanszékvezetőként irányította a szakmai munkát.
Nevéhez fűződik a környezeti kémia és a biogeokémia hazai felsőoktatásban való meghonosítása, valamint a nemzetközileg is elismert fotokémiai kutatások elindítása. Munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el, köztük az Apáczai Csere János-díjjal, a Szent-Györgyi Albert-díjjal és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével.
Tudományos tevékenysége mellett aktív szerepet vállalt a közéletben is: országgyűlési képviselőként és a parlament Környezetvédelmi Bizottságának alelnökeként dolgozott, később pedig a Magyar Akkreditációs Bizottság szakbizottságát vezette.
Életműve messze túlmutatott a tudományos eredményeken. Számos könyvet, egyetemi jegyzetet és publicisztikát írt, amelyekben a természettudományos kérdések mellett társadalmi, kulturális és filozófiai témákat is vizsgált. Művei – többek között a „Biogeokémia”, „A természet könyve” vagy a „Temetnünk kell-e Európát?” – egy széles látókörű, a világ folyamataira érzékenyen reagáló gondolkodó képét rajzolják meg.
Emellett a város kulturális életének is aktív szereplője volt: hosszú éveken át tagja volt a Veszprém Város Vegyeskarának, és munkásságát több helyi kitüntetéssel is elismerték, köztük a Pro Urbe díjjal és a díszpolgári címmel. Személyes életében a stabil családi háttér jelentett biztos pontot, amelyért – mint írásaiban is gyakran utalt rá – mindig hálás volt.
Az ünnepségen felszólalt Porga Gyula polgármester, beszédében hangsúlyozta: Dr. Papp Sándor nemcsak kiváló tudós volt, hanem olyan személyiség, aki egyszerre tudta összekapcsolni a tudományos, a közéleti és a civil világot. Kiemelte, hogy bár már tudományos pályája önmagában is elegendő lett volna a városi elismeréshez, a professzor ennél sokkal többet tett közösségéért. Aktív közéleti szerepvállalása, valamint civil jelenléte – például a városi kórusban vagy baráti közösségekben – azt mutatta, hogy fontosnak tartotta a közösségi élet minden szintjét.
A polgármester szerint különösen értékes az a szemlélet, amelyet képviselt: a különböző társadalmi szektorok közötti együttműködés fontossága. Úgy fogalmazott, hogy Dr. Papp Sándor életében természetes módon valósult meg az a hármas egység, amelyben a tudomány, a politika és a civil világ egymást erősítve működik.
Beszédében arra is kitért, hogy ez a fajta nyitottság és komplex gondolkodás napjainkban egyre ritkább, ezért is különösen fontos a professzor örökségének megőrzése.
Az eseményen Fenyvesi Ottó József Attila-díjas író és költő mutatta be a professzor posztumusz megjelent kötetét, és személyes hangvételű visszaemlékezésében barátságuk történetét is felidézte. Elmondta, hogy kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor szerkesztőként rendszeresen közölte Dr. Papp Sándor írásait, és hamar egy rendkívüli műveltségű, humanista gondolkodót ismert meg benne. Felidézte, hogy a professzor nemcsak tudósként, hanem közéleti szereplőként is aktív volt, aki folyamatosan reflektált a társadalmi és politikai kérdésekre. Kettejük kapcsolatát végül személyes barátság pecsételte meg, amelyben a közös gondolkodás és a szellemi kíváncsiság játszotta a főszerepet.
A bemutatott „Európai ember, mi lesz belőle?” című kötet kapcsán Fenyvesi Ottó kiemelte: a mű egyfajta szellemi összegzés, amely filozófiai, tudományos és kulturális kérdéseket egyaránt érint, és az európai ember helyzetét vizsgálja a 21. század kihívásai között.
Az ünnepségen Dr. Horváth Ottó, leköszönő egységvezető egyetemi tanár is felszólalt, aki szintén méltatta a néhai tanszékvezetőt. A megemlékezést irodalmi és zenei előadások tették teljessé: Szőkéné Vízi Gabriella verset mondott, míg Berzevici Zoltán gitárjátékával emelte az ünnepély fényét.
