A világ eddig ismert legrégebbi, 49 ezer éves magashegyvidéki település nyomaira bukkantak Pápua Új-Guinea hegyei közt, vulkanikus hamuval borítva - közölték a Science tudományos folyóirat pénteken megjelent számában archeológusok. A kutatók egy Kokoda város melletti területen öt-hat tábor maradványait tárták fel, bennük kőeszközök töredékeivel és ételek maradékával. Mint Andrew Fairbairn, a Queenslandi Egyetem kutatója elmondta, a táborok nem falvak voltak, inkább vissza-visszatérő jelleggel használták azokat. A települések mintegy 2 ezer méteres magasságban vannak, és az első bizonyítéknak tekinthetők arra, hogy ilyen zord környezeti feltételek között is tartósan képesek voltak élni a modern ember elődei.
A mostani felfedezés utáni második legrégibb egy 30 ezer éves tibeti település. Glenn Summerhayes kutatásvezető úgy véli, a lelet az emberi alkalmazkodóképesség bizonyítéka. Korábban azt feltételezték, hogy a korai emberek inkább a melegebb, parti éghajlathoz adaptálódtak, a most előkerült bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy nagy magaslatokig is eljutott.
A korai emberek vélhetően növények, csavarpálmafélék után kutatva jutottak a magaslatokra. A csavarpálmafélék családjának igen sok faja van, leveleit és ananászhoz hasonlító gyümölcsét hasznosíthatták elődeink, akik később termesztették is a növényt a jamgyökérrel együtt. Utóbbit természetes élőhelyéről, melegebb vidékről szállíthatták át a magasba.
A fellelt kőbaltákat a növények kivágására használhatták, valamint az őserdő ritkítására, hogy több napfény jusson be. A tudósok abban is bizonyosak, hogy a magaslaton élőknek ruhát is kellett viselniük, mert anélkül gyorsan kihűltek volna.
