„1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) - nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon milyenek lehetnek az ország írástudói? De, szétnézve az országban, mindent megértettek volna."
Az est ezzel a Szőcs Géza-idézettel indult, amely nemcsak Hamvas egyedülálló műveltségéről szólt, hanem arról a kulturális közegről is, amely nem tudott mit kezdeni ezzel a nagysággal. Szőcs Géza alakja ezen az estén többször is előkerült: Szathmári Botond hangsúlyozta, hogy Szőcsnek meghatározó szerepe volt Hamvas Béla méltó emlékezetében.
A beszélgetés során hamar világossá vált, hogy Szathmári Botond kapcsolata Hamvassal nem pusztán kutatói érdeklődés. Saját történetét is megosztotta arról, hogyan talált rá Hamvasra. A nyolcvanas évek elején ifjabb Darabos Pál barátjaként került egy művészeti csoportba, ahol filozófiai kérdésekről beszélgettek. Darabos megemlítette, hogy édesapja Hamvassal foglalkozik. Szathmári ekkor még soha nem hallott róla, de kíváncsisága sorsdöntőnek bizonyult. A találkozás Hamvas gondolataival megpecsételte útját: filozófiai diplomáját végül Hamvas Béla életművéből írta. Bár ifjabb Darabos Pállal később megszakadt a kapcsolata, az idősebb Darabos Pállal mély barátság és mester–tanítvány viszony alakult ki. Később Szathmári megalapította a Hamvas Kört, amely fontos szellemi műhellyé vált.
Az est során szó esett a Hamvas Béla életét és gondolkodását feldolgozó művekről is. Felidézték a Hamvasról készült filmet is, és az ahhoz kapcsolódó könyvet, előbbi Katona Zsuzsa filmrendező munkájához kötődik. Szathmári Botond arról is beszélt, hogy jelenleg egy nagy lélegzetű tanulmányon dolgozik – nem könyvnek, inkább átfogó tanulmánynak nevezi –, amely mintegy ötven oldalon Hamvas Béla hatását vizsgálja a neoavantgárd művészetekre. A kutatás középpontjában Molnár Sándor alakja áll, a mester és tanítvány viszonya, valamint az a szellemi örökség, amely Hamvason keresztül tovább élt.
Kiemelt kérdés volt, hogyan kapcsolódik Hamvas Béla a buddhizmushoz. Szathmári szerint Hamvas egyik alapelve az univerzális tájékozódás volt. Kereszténynek vallotta magát, de nem vallásos, intézményes értelemben. Nyitottsága a keleti filozófiák felé természetes volt számára, bár ezek sosem váltak kizárólagos irányává. Mestereként René Guénont említette, és a mahajána buddhizmus is fontos referenciapont volt számára. Zenről szóló tanulmányaiban különösen érzékenyen és értően fogalmazott, még ha terminológiája sajátos is volt. Amikor a perzsa vagy a tibeti halottaskönyvről írt, előfordultak apró tévedések, de Szathmári hangsúlyozta: Hamvas mindig a lényeget látta meg. Intuitív érzékenysége révén olyan összefüggéseket értett meg, amelyek sokszor a szaktudományos pontosságon túlmutattak.
Az univerzális tájékozódás Hamvas életének más területein is megmutatkozott. Németh Lászlóval együtt dolgozott a Sziget Kör folyóiratban, de idővel konfrontációba is került a körrel. Minden szellemi irányt fontosnak tartott, míg a kör többi tagja inkább európai keretek között gondolkodott. Hamvas ezzel szemben kilépett ebből a keretből.
A beszélgetés során érdekes összehasonlítás hangzott el Szerb Antal és Hamvas Béla között. Szerb Antal nem értette James Joyce-t, Hamvas viszont igen, és írásaiban Joyce hatása is kimutatható, különösen a játékosságban. Szathmári Botond szerint „nincs nála olvasottabb magyar”: Hamvas mintegy száz könyvet írt, és nemcsak európai, hanem Európán túli forrásokra is rendszeresen hivatkozott. A könyvtár volt az otthona, a könyv a mindene. Szanszkritul és héberül is olvasott, fejből idézett, és nem állt távol tőle a zene sem: egy alkalommal például november 7-re kellett műsort adnia, és zongorán Schumannt játszott...
Felmerült a kérdés is: volt-e Hamvas Bélának elődje vagy utódja a magyar kultúrában. Szathmári szerint Hamvas magányos jelenség. Programja és elvárásai nem találkoztak a magyar filozófia fő irányaival, ezért maradt kívülálló.
Kiderült, hogy a második est után már készül is a folytatás: a harmadik alkalom újabb nézőpontokkal és összefüggésekkel ígér további elmélyülést egy olyan életműben, amely egyszerre univerzális és magányos.
