Veszprémi fiatalok is folytatják a gyalogos zarándoklat hagyományát, így szeptember 17. és 19. között ellátogattak Sümegre, hogy csatlakozzanak a többi búcsújáró csoporthoz. A zarándoklat nem új keletű dolog, már Krisztus születése előtt is hozzátartozott az emberek életéhez. Nagy Károly atya a hagyományokról és a mostani zarándoklatról mesélt.
Nagy Károly atya
- A zarándoklat kérdésköre tulajdonképpen a vándorló egyház képével kapcsolható össze. Mindig jelen volt az emberek életében, megtalálható a Szentírásban is. Isten vándorló népe volt a szidó, akik közel negyven év után találtak rá az ígéret földjére, ahol letelepedtek. Ez a vándorlás folytatódott Józsefnél és Máriánál is, de legfőképpen Jézusnál. Jézus nem egy helyben ülve tanított, hanem járta a vidéket, valamint őt is felkeresték a betegek. Kicsi utakat tettek meg, partikuláris kicsiny vándorlásnak tűnik, de benne volt a légkörben Isten. Krisztus életének legnagyobb vándorútja, amikor a keresztet vitte fel a Kálváriára. Halála után is folytatódott a tanítványok zarándoklata, többek között amikor elkísérték az Olajfák hegyére, ahol az Úr Jézus a Mennybe ment – mondta Nagy Károly atya.
- Már a középkorban kialakultak a nagy zarándokutak, melyek a szent helyekhez vezettek. Ezek a kegyhelyek nem hamisítottak, mindegyiknek hitelessége van. Kegyhelyek alakultak ki ott, ahol valamilyen egyház számára fontos esemény történt, jelenéseket láttak, vagy csodára lettek figyelmesek. A zarándokhelyeken szentmisét mondattak, meggyóntak és imádkoztak, többnyire gyalog zarándokoltak el a kegyhelyre. A modern világban összekeveredik a materiális és a liberális a spiritualitással.
- Az ember csak ideiglenes lakást kapott, hogy aztán élete végén elérkezzék az égi térbe. Érdekes látni, hogy az öröklakást akarják elkészíteni, így csak eltévedni lehet. Ha a földön akarok berendezkedni, nem fog sikerülni, ez egy átmeneti hely, ahol az embernek arra van ideje, hogy az időt megszentelje, hasznossá tegye. Mondhatni az örökkévalóságig vándorlunk. A vándorlás a zarándoklat teológiája, ahol Jézus végig velünk van úgy, mint a tanítványokkal Emmausz felé vezető úton. Ott nem ismerték fel, mert lángolt a szívük. A zarándoklat lényege, hogy lángoljon az emberek szíve.
- Mára az emberek rádöbbentek, hogy szükség van kontrollra, nem televízió nézésére, hanem áldozathozatalra. A mostani Sümegi Gyalogos Zarándoklat is egyfajta áldozat, hogy esőben és rossz időben is elmennek a kegyhelyre. Az úton meditálunk, rendezzük az életet és utunkat, ami előttünk áll. Örömmel láttam, hogy felindult az emberekben a vágy, hogy szakítsanak ezzel a marketinges, összkomfortos zarándoklattal és gyalog indultak el. A hazáért ajánlották fel, hiszen Szent Istvántól mennek a Szűzanyáig, Sümegre – mesélte Nagy Károly atya.
