Pál Ferenc – Feri atya – a tőle megszokott energiával indította előadását és mozogta be a rendelkezésére álló teret a Városháza Kossuth termében. A mentálhigiénés szakember konkrét helyzetgyakorlatokon keresztül mutatott rá arra, hogy a segítségnyújtásban nem mindig a hétköznapi értelemben vett józan paraszti ész a leghasznosabb.
Kimondta például, hogy a rövidtávú egyensúly érdekében bármit meg lehet tenni, ami nem fenyegeti a hosszú távú egyensúlyt, és nem árt másoknak vagy a másokkal való kapcsolatunknak. Az ember ugyanis rendkívüli leleményességgel képes spontán önstabilizáló technikákat alkalmazni – ilyen például a bekuckózás, a hosszú forró zuhany – vagy a covid idején sokaknál látott folyamatos takarítás, sütés-főzés, kertészkedés is. Kívülről, higgadt fejjel szemlélve ezek talán túlzónak vagy akár nevetségesnek tűnhetnek, valójában azonban hasznosak, hiszen ezek segítenek a tehetetlenség érzését leküzdeni, és olyan állapotba hozni az embert, hogy képes legyen valamit kezdeni a problémáival.
A szakember beszélt arról is, hogy közhelyként a közbeszéd részévé vált a “fogadd el magad” mantra, azonban gyakran a pszichénk azért tagad és akadályozza a szembenézést, mert védeni próbálja a személyiségünket. Feri atya szerint ezzel nem feltétlenül kell szembemennünk, inkább az egészséges, működő részeink fejlesztésére kellene koncentrálni, mert ezáltal tudjuk erősíteni a lelkünket, hogy idővel alkalmassá váljon az elfogadásra. Végső soron oda kellene eljutnunk, hogy képesek legyünk kimondani: rossz dolgok történtek velünk; mert ez nyit utat ahhoz, hogy a jót is felismerjük.
