Az új fosszilis halfaj kövületei a világhírű iharkúti dinoszauruszlelőhely késő kréta korú, nagyjából 85 millió éves üledékéből kerültek elő. Az új őshalfaj a mára kihalt Pycnodontiformes rend tagja, mely a földtörténet triász időszakától az eocén időszakig volt jelen a földi élővilágban.
A rend tagjainak legfőbb jellemzője a vastag zománcú fogakból gyöngysorszerű sorokba rendeződő fogazat, mely az ismert fajok többsége esetében a kemény táplálék összezúzására specializálódott - hívták fel a figyelmet.
Grafika: Pecsics Tibor / Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció
Az iharkúti dinoszauruszlelőhelyről már a legelső ásatások óta ismertek ilyen halak maradványai, ezeket 2016-ban mind a Coelodus génusszal rokonították a kutatók, az azóta begyűjtött iharkúti halmaradványok között azonban nemrégiben felbukkant egy felső állkapocselem, ami ezt minden kétséget kizáróan megcáfolta. Nem sokkal később előkerültek a felső állkapocselemhez rendelhető, most már magabiztosan azonosítható alsó állkapocselemek is, érdekes módon a sok-sok évvel ezelőtt itt begyűjtött leletek között.
Az összegzés szerint az újonnan felismert állkapocselemek rendszertani besorolása érdekfeszítő eredményekre vezetett. Ezek a kövületek már nem rokoníthatóak az Európa szerte ismert Coelodusszal, hanem egyértelműen az Olaszországból, szintén késő kréta korú üledékből leírt Polazzodushoz tartoznak.
Az iharkúti leletek viszont erősen különböznek az összes eddig felfedezett Polazzodus maradványtól, így új fajként írták le őket. Az újonnan leírt faj az ajkai Bródy Imre Gimnázium igazgatója, Mihályfi László nevét kölcsönözte, és Polazzodus mihalyfii néven került közlésre. Mihályfi László annak idején ebben az iskolában biológiatanára volt mind a kutatás első szerzőjének, Szabó Mártonnak, mind pedig a maradványok lelőhelyén, Iharkúton zajló gerinces őslénytani kutatásokat koordináló Ősi Attilának.
A tájékoztatás szerint az iharkúti lelőhelyen feltáruló, csonttartalmú üledék folyóvízi eredetű, míg a Polazzodus olaszországi típuslelőhelyén vizsgálható kőzetek tengeri üledékek. Ez az iharkúti gerinces-lelőhelyen előkerült fauna vizsgálata alapján arra utal, hogy a Polazzodus mihalyfii a génusz típusfajával, a Polazzodus coronatusszal ellentétben édesvízi halfaj volt. Aránylag kis méretéből eredően vélhetően kisméretű gerinctelenekkel, például kisebb csigákkal vagy rákokkal táplálkozott.
Az iharkúti lelőhelyről ezzel már két, hasonló életmódú, noha méretében eltérő Pycnodontiformes hal is ismert, ami az élőhelyek felosztásának különleges példája a 85 millió évvel ezelőtti Bakonyból. Az új faj felfedezése egyúttal hangsúlyozza a korábban gyűjtött őslénytani leletanyagok revíziójának fontosságát is
– mutattak rá.
A maradványok elemzéséből született tudományos publikáció az Acta Palaeontologica Polonica szakmai folyóirat hasábjain jelent meg.
