1956. december 6-án több mint ezer veszprémi lány, nő, asszony vonult fel a belvárosban, tiltakozásul az október forradalmat követő megtorlások ellen. A város utcáin némán haladó tömeget szovjet katonák és tankok sora figyelte, a hatalom azonban ezúttal nem lépett közbe. Ám igyekeztek feljegyezni a résztvevők névsorát, sokakat ért ezután hátrány: elbocsátások, megfigyelés, megfélemlítés.
A nők bátor kiállására emlékezve a VENŐKE évről évre megemlékezik a résztvevőkről, és egyúttal díjazza a közösségben ma aktív hölgyeket. A hétfői ünnepségen Sótonyi Mónika alpolgármester rámutatott: a nők akkor helytálltak és példát mutattak elszántságból, bátorságból, kiálltak a szeretteikért, a veszprémiekért, a nemzetükért, a szabadságunkért. Példájuk ma is erre int minket: álljunk ki magunkért, a szabadságunkért, azért hogy továbbra is békében élhessünk a közösségünkben! Az alpolgármester kijelentette: óriási értéket jelent az, hogy számos városi – elsősorban a szociális, kulturális, kisgyermekekkel foglalkozó – intézmény élén nők állnak; energiáik, érzéseik, érzelmeik formálják nemcsak szűkebb közösségüket, hanem a város arculatát is. Az alpolgármester köszönetet mondott mindazoknak, akik helytállásukkal részt vesznek közösségeik alakításában.
Az alpolgármester néhány nappal korábban, a tüntetés pontos évfordulóján, december 6-án a Szabadság téren is beszédet mondott: akkor úgy fogalmazott, hogy a minden előjel nélküli tüntetés nagy félelmet keltett a berendezkedő új hatalom szolgalelkű végrehajtóiban, hiszen a veszprémi nők mindössze néhány héttel a forradalom november 4-i leverése után tettek tanúbizonyságot erejükről és bátorságukról. A veszprémi nők büszke, szótlan vonulása, bátor kiállása évtizedek múltán is visszhangzik a királynék városának utcáin, terein és emlékezetünkben.
