Rengeteg dolog történt Önnel ebben az évben. Életében először rendezett, színházigazgató lett. Mikor volt ideje megrendezni a Hippolytot?
Tavasszal. Még az igazgatói kinevezésem előtt beszélgettünk Oberfrank Pállal, aki a Rátonyi Róbert Operettfesztiválra hívott, végül lehetőséget arra, hogy rendezőként is bemutatkozhassak, és a Hippolyt lett a kiszemelt előadás. Nagyon örültem a feladatnak, sorsszerűnek éreztem, korábban a musicalek révén inkább a drámaiság került előtérbe a munkásságomban, a vígjátékok kevéssé. Régi vágyam volt a rendezés, és úgy éreztem, rendelkezem már annyi szakmaisággal, hogy olyat tudjak mondani, ami előreviszi a munkát.
Olyan rendező próbált lenni, amilyent színészként elvár?
Igyekeztem empatikus lenni, de erről a színészeket kellene megkérdezni. Én úgy érzékeltem, hogy jól ment a közös munka, talán mindig éreztem, hogy hol tartanak, mennyire fáradtak, mire van éppen szükségük. Nagy rutinnal rendelkező kollégákkal dolgozhattam, így például Módri Györgyivel és Kőrösi Csabával. Sokat tanulhattam tőlük, mint rendező, az a tapasztalat, ami bennük van, szolgálja a rendezői munkát. Csabinak rengeteg ötlete volt, nem győztük kordában tartani egymást. Ugyanakkor elég konkrétan elmondtam, hogy mit szeretnék látni. Hamar ráéreztünk egymás szándékaira, sokkal inkább állt építő beszélgetésekből a folyamat, mintsem konfliktusokból.
Rendezőként hogyan viszonyult az eredeti, filmes változathoz?
Természetesen voltak filmes élményeim, ugyanakkor elhatároztam, hogy félreteszem, és úgymond szűz anyagként nyúlok a történethez, amelyben a színházi konfliktusokon keresztül jutunk el A-ból B-be. Egyik pillanatról a másikra vagyonos emberré válik Schneider Mátyás, az egyszerű fuvaros.
A hirtelen jött jólét azonban hamar terhessé válik számára, mert felesége a saját otthonukban is úri pompát kíván teremteni: még egy, valaha grófi háznál szolgáló inast is alkalmaz, hogy minden „előkelően” működjön. Emiatt Schneidernek is kénytelen volna felvenni a finomkodó modort, amitől csak még feszélyezettebb lesz.
Közben Nagy András álnevet használva dolgozik a fuvarvállalatnál, hogy közel maradhasson Schneider lányához, Teklához. A lányt azonban az anyja mindenképp egy „rendes”, jó családból való úriemberhez, bizonyos Makács úrhoz szeretné hozzáadni. Az arisztokraták világából érkező inas megjelenése a feltörekvő család házában egymást érik a félreérthető, komikus helyzeteket, amelyek rendre felbolygatják a hétköznapjaikat. A feleség úgy gondolja, végre bekerülhet az úgynevezett felső tízezerbe, aminek minden velejáróját szeretné átélni. A darab felteszi a kérdést, vajon miért akarunk megfelelni bizonyos egzisztenciális körülményeknek?
Mi volt rendezőként a legnagyobb kihívás?
Végsősoron a logisztika. Mindenkinek sok az elfoglaltsága, nem volt egyszerű összeegyeztetni mindent. Nem feltétlenül sikerült abban a tempóban haladni, amelyben szerettem volna, de végül a nagyszerű csapatmunkának is köszönhetően összeálltak a dolgok.
Kinek ajánlja elsősorban az előadást?
A nagyszerű zenéje miatt van egykis nosztalgikus csengése, hiszen a húszas, harmincas évek jazzes világa szólal meg, ugyanakkor a fiataloknak is maximálisan tudom ajánlani, nagyszerű humora okán. Akik szívesen kikapcsolódnának, ugyanakkor egykis romantikában is részt vennének, mindenképpen jöjjenek. A lázadó fiatalokat is várjuk, mondhatni tehát, hogy ez egy több generációs előadás.
Végül: idén elég sok minden történt Önnel. Életében először rendezett, és kinevezték a székesfehérvári Vörösmarty Színház élére. Hogy bírja a tempót?
Nincs időm azzal foglalkozni, hogy mit érzek vagy mit gondolok, de valóban, egy sikeres, sűrű év áll mögöttem, amelyben még nem volt idő a gólörömre. A prioritás jelenleg természetesen a fehérvári színház, a mostani egy úgynevezett örökölt évad, amely során igyekszem megismerni a színház működését, és közben már készítjük elő a következőt. Jó lenne, ha már visszatekinthetnénk az elmúlt időszakra, hiszen a 2025-ös év igen emberes volt. A 2026 sem lesz egyszerűbb, de egy rendkívül jó társulat működik Székesfehérváron, nagyon elkötelezettek, a közös céljainkért pedig mindent meg fogunk tenni.
