Zsidi Zsófia előadásában kiemelte, hogy a tudomány kétféle stresszt különböztet meg, de nem mindegy, melyik uralja a mindennapjainkat.
Az első a distressz, a negatív stressz, amitől legszívesebben elbújnánk. Ez felemészti az energiáinkat, félelmet kelt, és rontja a teljesítményünket.
A másik az eustressz, a pozitív stressz, ami a barátunk. Ez a stresszfajta produktív energiát szabadít fel bennünk, segít a fókuszálásban, magabiztosságot ad, és növeli a teljesítményt. Ez az, amikor egy kisebb nyomás hatására sokkal jobban teljesítünk, szinte szárnyakat kapunk.
Zsidi Zsófia egy kutatást is említett, ahol egyetemi hallgatók vettek részt egy kísérletben. Azok a diákok, akik a feladatok előtt a distressz káros hatásairól hallottak előadást, rosszabbul teljesítettek, mint azok, akiknek az eustressz energizáló erejéről beszéltek. Vagyis, a hozzáállásunk és a stresszről alkotott képünk alapvetően befolyásolja a teljesítőképességünket!
Eredettől a tünetekig
A stressz sokféle forrásból eredhet. A stressz típusait eredet, hatás és tünetek alapján is lehet rendszerezni.
Eredet szerint beszélhetünk személyes stresszről, ilyen a magány, környezeti stresszről, amit a zaj, vagy akár a környezetszennyezés válthat ki, szocális jellegű stresszről, mint amilyen a gyász, illetve munkahelyi stresszről, a felelősség és az elvárások okozta nyomás.
De a stresszt aszerint is lehet kategorizálni, hogy mi váltotta ki. Ezek alapján lehetnek fizikai okai, mint amit hideg vált ki, vagy a fájdalom. Pszichológiai ha az ember életében változás történik, például elköltözik addigi lakhelyéről. Valamint testi kiváltó okai is lehetnek, például vérveszteség után is jelentkezhetnek stresszes tünetek.
A legfontosabb a stressz tüneteinek felismerése, hiszen ezek a figyelmeztető jelek mutatják, hogy a mélyvízben vagyunk.
Ilyen jelek lehetnek a kognitív változások, amik koncentrációs zavarokban, rossz ítélőképességben öltenek testek.
Fizikai jelek, amik több szervi elváltozásban mutatkoznak. Leghamarabb a bőr és az emésztőrendszer reagál a stresszes állapotra, de szinte bármelyik szervben megmutatkozhat.
Érzelmi tünet lehet a fokozott ingerlékenység, viselkedésbeli pedig az alvászavar, vagy éppen a teendők halogatása is.
Láng után csak a hamu marad?
A stressz igazi veszélye a krónikus stressz beállta, ami fokozatosan feléli az energiatartalékokat, és szép lassan elvezet a kiégéshez. Ahogy Zsidi Zsófia is idézte: „Az tud kiégni, aki valaha lángolt.” Vagyis, a kiégés nem a lustaság jele, hanem annak, hogy túl sokáig és túl sokat adtunk magunkból.
A kiégéshez vezető út öt jól elkülöníthető lépcsőfokból áll:
- Idealizáció: Ez az úgynevezett „mézes hetek” időszaka, amikor lelkesek vagyunk, és hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, mert azt gondoljuk, mindent meg tudunk csinálni.
- Realizmus: Ekkor jelenik meg az első igazi stressz, és a kezdeti lendület után a produktivitásunk csökken.
- Stagnálás: A munka rutinszerűvé válik, bejön a halogatás, és a stressz állandóvá válik. Már csak a kötelezőt tesszük meg.
- Frusztráció: Ekkor érkezik meg az „nem bízom meg magamban” érzés. A testi, fizikai tünetek itt már nagyon is érezhetővé válnak.
- Apátia: A végállomás, a teljes közöny és cinizmus. A legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek is megterhelővé válnak.
Ne keménykedj, légy rugalmas!
A jó hír az, hogy a kiégés elkerülhető, a stressz kezelhető. Zsidi Zsófia hangsúlyozta, hogy a védekezés kulcsa a hozzáállásunkban van: „Nem kell keménynek lenni, mert a kemény eltörik, sokkal inkább legyünk rugalmasak!”
Stressz esetén a legelső feladatunk, hogy felmérjük: van-e hatásunk a kiváltó okra? Ha van, akkor tegyünk lépéseket a megoldás érdekében; ha nincs, akkor a hozzáállásunkon kell változtatnunk és elfogadnunk a helyzetet.
A rugalmasságunk és a mentális tartalékaink feltöltéséhez több dolog is a segítségünkre lehet:
- Testi feltöltődés: Néha már egy egyszerű nyújtózás is csodát tesz.
- Érzelmi gondoskodás: Legyünk kedvesek magunkhoz és másokhoz!
- Kreatív kiút: Ha úgy érezzük, feszültek vagyunk, teleírni vagy firkálni egy papírt sokszor segít.
- Szociális kapcsolatok: Ápoljuk a baráti, családi viszonyainkat!
- Spirituális öngondoskodás: Ez lehet a hitünk megélése, vagy bármilyen tevékenység, ami segít túllátni a mindennapi gondokon.
- Személyes öngondoskodás: Tér engedése a hobbiknak és a kedvteléseknek.
- Globális öngondoskodás: Önkéntes munka, vagy mások megsegítése.
A stressz a modern élet része, de nem kell a rabjává válnunk. Ha megtanuljuk megkülönböztetni a pozitív és negatív hatásait, felismerjük a kiégés lépcsőit, és tudatosan építjük a rugalmasságunkat, akkor a stressz nem felemészt, hanem segít abban, hogy a legjobb teljesítményünket hozzuk.
