Jó ideje már, hogy a közbeszédet sok egyéb állandó jelenség mellett a mesterséges intelligencia határozza meg. Félelmek, előítéletek, latolgatások, hogy kinek veszi el a munkáját, hogy kire nem lesz már szükség, és miként tűnik majd el a gondolkodás a mindennapokból. Valid felvetések, hiszen még mindig nagyon az elején vagyunk az AI-korszaknak, de az előítéletek már erőteljesen utat törtek maguknak.
Magától értetődő, hogy az újságírók szerepe megkérdőjeleződik, legalábbis sokak szemében, ekkor érdemes feltenni a kérdést, mi végre való az újságírás? Személy szerint elsősorban az interjúkészítés világában igyekszem kiteljesedni, lévén, hogy kíváncsi ember vagyok úgy gondolom, soha nem lesz számomra unalmas az ember, ergo mindig lesznek kérdéseim. Úgy vélem, egy interjú elkészítése sokkal több, mint egy munka kipipálása: odafigyelés, valódi érdeklődés, ahol fontosak a beszélgetőpartner szavai mellett a csendjei, a mimikája, a lendülete, a tempója. Vagyis úgy hiszem, egy szöveg megszületésénél nem csupán az információk egymásutánisága a lényeg, mert azon túl, hogy mit mond, nem mindegy, hogyan mondja, s ez szövegben szépen kifejezhető, amennyiben ráhangolódunk a másikra.
Nemrégiben olyasvalakivel készítettem egy hosszabb interjút, akivel korábban nem találkoztam. Nem ismert engem, a beszélgetés kimondottan jóízűre sikeredett, nem volt felszínes, hamar egymásra tudtunk hangolódni. Amikor lezártam a beszélgetést, kikapcsoltam a diktafonom, hangnemet váltott és kifejtette: ha a mesterséges intelligenciával iratom meg az interjút, azonnal visszadobja és nem jelenhet meg. Őszintén szólva alig tudtam megszólalni, mert közben néhányszor elmondta azt is, ne vegyem fenyegetésnek… ekkor kezdtem magam úgy érezni, mint aki az egész AI világ okozója, kárteremtője, és egyáltalán a kitalálója.
Alig tudtam belevágni a mondandójába, annyira elvitte a lendület arra vonatkozóan, hogy neki ne dobjak át semmiféle AI szöveget, mert úgyis észreveszi. Annyit válaszoltam úgy három perc után, hogy ha AI-val íratnám az interjúimat, valószínűleg nem ez lenne a munkám, hiszen számomra sokkal többről szól egy interjú megírása annál, minthogy ’valahogy’ megszülessen a szöveg.
Én is tisztelem mások munkáját, és nem feltételezek semmi feladatátruházást, pláne azelőtt, hogy láttam volna a produktumot. Nem lát bele az életembe, nem látja a munkaórát, a sok-sok hosszú, pepecselős, de számomra nagyon izgalmas folyamatot, míg elkészül egy szöveg. De én sem kérem meg a pincért, hogy ne tablettás bort hozzon, valószínűleg elég furcsán nézne rám.
És ugyanitt jelezném, hogy magam is használok mesterséges intelligenciát olyan szövegekhez, amik nem interjúk, olykor segít az ötletelésben, a forráskeresésben vagy akár a rendszerezésben. Nem gondolom, hogy nem lehet jól használni az AI-t… Lassan ez is kétfelé osztja a társadalmat, és aki valamilyen módon is alkalmazza, ő lesz a patás ördög.
