A Himnusz eléneklése után, József Attila: nem, nem soha, című versét, Hajas Adelaida mondta el. Majd Bikádi László református lelkész tartott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: Nem, nem, soha, nem felejtünk, nem tudunk felejteni, bármit el lehet venni ettől a nemzettől, de soha nem vesztette el ez a nemzet a hitét – majd folytatta: édesapám gyermekkoromban azt szokta mondani nekem, hogy magyar az, akinek fáj Trianon, akkor még gyerek fejjel nem tudtam, miről beszél, de később mindent megértettem. Számomra, a győzelem az, ha végre itthon vagyok, hosszabb külföldi tartózkodás után, ez a nép azért nem tűnt még el Európa térképéről, mert a hite élteti, az tartja életben. Kis ország vagyunk, de egy nagy nemzet fiai. Végezetül a lelkész egy Wass Albert idézettel zárta gondolatait.
Fazekas László Himnusz című versét, melyet Máté László zenésített meg az Egyetem Kamara Kórusa énekelte. A műsor végén a pártok és szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatánál. Az önkormányzat nevében Baumgartner Lajos önkormányzati képviselő, a Fidesz városi szervezetének képviseletében Bernáth Ildikó parlamenti képviselő, a Fidelitas nevében Óvádi Péter és Ihász Attila helyezték el a megemlékezés koszorúit. Majd a KDNP és a Keresztény Értelmiségiek után, a Történelmi Vitézi Rend, a Munkástanácsok majd legvégül a Mozaik Egyesület képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Legvégül a Szózatot és a Székely Himnuszt énekelte el a tömeg.
