A legenda szerint a busók története a magyarországi török uralom idején, a XV. és XVI. századokban gyökerezik, amikor az itt élők ijesztő maszkokba bújtak, és kolompolva, zajongva űzték el a babonás ellenséget. Ez a történet idővel a bátorság és leleményesség szimbólumává vált, majd az évszázadok alatt is fennmaradt, de már nem a törököket, hanem a hideg telet búcsúztatják, pontosabban zavarják el a busók.
A busójárás hat napja alatt a város utcái valóságos mesebeli világgá változnak. A faragott fából készült, démoni mosolyú maszkok és a birkabőrből készült öltözékek mögött rejtőző busók zavarba ejtően egyedi figurák, akik a félelem és vidámság keverékét hozzák magukkal. A város főterén felállított máglya lobogó lángjai között szimbolikusan elégetik a telet, miközben a tánc, a duda és a dobok hangja betölti a teret.
A busójárás különlegességét nemcsak a látványuk adja, hanem a busójelmezbe öltözött emberek spontaneitása is, ami nem nélkülözi a gyanútlan látogatók megviccelését, tréfás ijesztgetését. Az egész rendezvény mögött viszont a tradíciók mély tisztelete áll. A busók maguk faragják maszkjaikat, egyedi motívumokkal díszítik azokat, valós kilétük pedig a fesztivál egésze alatt nem derül ki.
Tudta?
A mohácsi busójáráson évente közel 2500 busó vesz részt, számuk pedig nem csökken, hiszen egyre több fiatal csatlakozik ehhez a hagyományőrző közösséghez. Az ő jelmezük akár 20-25 kilogrammot is elérheti, amiből a juhbőrből készült köpeny önmagában 10-15 kilogrammot tesz ki.
