„Szent Imre 12. századi legendájában olvashatjuk, hogy a veszprémi székesegyház mellett álló ódon, ősi kápolnában ajánlott a Szűzanyának örök szüzességet a herceg. A kápolnát maga Szent István király tette messze földön ismert zarándokhellyé, itt őrizték a bizánci császár ajándékát, Szent György fejereklyéjét. A török háborúk pusztításai után keresztelőkápolna volt, majd a 18. században lassan pusztulni kezdett, míg a feledés homályába merült. A herceg legendája elevenen élt, de a rommá lett hely lassan beépült és már senki nem tudta, hol történt a fogadalomtétel” – idézi fel dr. Nagy Veronika múzeumigazgató, a veszprémi várnegyed megújulását bemutató Work in Progress (WIP) programsorozat kurátora.
A várnegyed egyik legkülönlegesebb, legősibb helyszíne – amely a Veszprémi Főegyházmegye beruházásának köszönhetően újul meg – az elmúlt évtizedekben bőven tartogatott meglepetéseket a szakembereknek. A korai, kör alakú kápolna a 9–10. század fordulóján épült, vagyis régebbi, mint a 11. századi Szent Mihály-főszékesegyház. Szent István király felesége, Boldog Gizella királyné az ősi kápolnát tiszteletben tartva, ahhoz kapcsolva építette meg a székesegyházat. A kápolna népszerű zarándokhellyé vált, és a következő évszázadokban is sűrűn látogatott búcsújáróhely maradt. Erre utal a küszöbkőbe vésett latin nyelvű figyelmeztetés is: „in limi[n]e no sedeto”, vagyis „A küszöbre ne üljetek!”.
Az ősi rotundát a 13. században gótikus stílusban újjáépítették, színpompás kifestéséről tanúskodnak a ránk maradt faragott kövei. A 15. században Vetési Albert püspök tovább ékesítette az épületet, vörös márvány kapujának és a püspök síremlékének töredékeit becses emlékként őrzi a Veszprémi Főegyházmegye, restaurálásukat követően pedig majd be is mutatják. A török hódoltság után az újjászülető várhegy keresztelőkápolnája volt az épület. A nagy barokk újjáépítés idejére azonban lassan elenyészett, maradványai felett a terület fokozatosan beépült.
Fotó: Nagy Lajos
A kápolna maradványait csak 1957-ben fedezték fel és az akkori lehetőségekhez mérten igyekeztek feltárni azokat. 1959-ben a mai járószint alatt lévő romok fölé alacsony védőtetőt emeltek és a szűkös térben kőtár létesült. A várnegyed jelenlegi megújítása során eddig elképzelhetetlen teljességű régészeti kutatások zajlottak, amik rengeteg új eredményt hoztak. Kiderült, hogy a kápolna már a 11. századtól egybeépült a székesegyházzal. Megtalálták továbbá az utolsó emlékét, a keresztelőkút alapozását, amely megerősítette, hogy pusztulása előtt keresztelőkápolna volt.
A megújítás eredményeként a kápolna visszanyeri eredeti funkcióját. A romokat ma már óvatosan elhelyezett pilléreken nyugvó tágas, világos épület foglalja magába, megteremtve a lehetőséget, hogy a történeti hagyományok folytatásaként újra liturgikus térré váljon. Új keresztelőkút került a kápolna terébe, így a romok méltó megóvásán és bemutatásán túl az épület újra összekapcsolódik a főszékesegyházzal és keresztelőkápolnaként születik újjá.
Az építészeti koncepció fontos eleme volt, hogy olyan bejárható, hozzáférhető, de elsősorban liturgikus karakterű térstruktúra jöjjön létre, amely összeköttetésben van a Szent Mihály-főszékesegyházzal – hiszen ez évszázadokkal ezelőtt is így volt. Az utca és kert felőli térkapcsolat megnyitása egyedi, mégis önálló építészeti értékű formát képez, egyúttal egy akadálymentes bejárat is létrejön, vagyis az épületeket egyetemes módon, babakocsival, kerekesszékkel, járókerettel is meg lehet közelíteni, mindenféle nehézség nélkül” – mondja Vörös Tamás DLA, a Veszprémi Főegyházmegye főépítésze.
A Szent György-kápolna megújításához nemes, tartós anyagokat alkalmaztak, mint ónix, réz, természetes kő és finombeton. Az épületben jelenleg még dolgoznak a kőszobrász-restaurátorok, a megújítása lassan a végéhez közeledik, de a befejezés előtt egy különleges program keretében a június 19-20-i hétvégén – a Biró-Giczey-ház és a Szent Mihály-főszékesegyház mellett – a látogatók megtekinthetik a kápolnát is a Veszprémi Főegyházmegye vezetett vársétáin.
