A kintsugi szó szerint „arany összekapcsolást” jelent, utalva arra, hogy a törött darabokat aranyporral kevert lakkal illesztik össze, így a repedések nem eltűnnek, hanem kiemelkednek, új történetet mesélve az adott tárgyról.
A történet szerint a 15. századi Japánban Ashikaga Yoshimasa sógun egyik kedvenc porceláncsészéje eltört. Visszaküldte Kínába, hogy megjavítsák, de mikor visszakapta, a csésze durván összekapcsozva érkezett vissza. A látvány annyira zavarta, hogy japán mestereket bízott meg a javítással. Ők nem rejtették el a repedéseket, inkább arannyal emelték ki azokat. Így kezdődött a kintsugi, és vált azóta is egyfajta csendes, belső forradalommá: egy szelíd, de mély üzenetté a törékenység elfogadásáról.
A kintsugi technikája során a törött kerámia darabjait urushi lakkal ragasztják össze, majd a repedéseket arany-, ezüst- vagy platinaporral díszítik. Ez a folyamat a tárgy fizikai helyreállítását szolgálja, és közben annak történetét is gazdagítja, hiszen a repedések emlékeztetnek a múlt eseményeire, és új értelmet adnak a tárgynak. A kintsugi három fő stílusa létezik: a hagyományos, ahol a törött darabokat aranyporral illesztik össze; a hiányzó részek pótlása arany-lakk keverékkel; valamint a különböző, nem illeszkedő darabok összeillesztése, amely patchwork-szerű hatást kelt.
A kintsugi filozófiája mélyen gyökerezik a japán gondolkodásban, különösen a wabi-sabi esztétikájában, amely a múlandóság, a tökéletlenség és az egyszerűség szépségét ünnepli. Emellett kapcsolódik a mushin (gondolatnélküliség) és a mono no aware (a dolgok mulandóságának tudatosítása) fogalmaihoz is: hogy elengedjük azt, amit nem tudunk irányítani. Hogy elfogadjuk: minden változik. És hogy a változásban is van méltóság és szépség.
Ezek a filozófiai irányzatok arra tanítanak, hogy fogadjuk el a változást, az elmúlást és a tökéletlenséget, hiszen ezek az élet természetes részei, és bennük rejlik az igazi szépség.
A kintsugi nemcsak a tárgyak javításának művészete, hanem az emberi lélek gyógyításának szimbóluma is. A törött tárgyak helyreállítása során az ember megtanulja, hogy a sebek, a veszteségek és a hibák nem feltétlenül gyengeségek, inkább lehetőségek a növekedésre, az önismeretre és az átalakulásra. A kintsugi által megtanuljuk, hogy a törések a vég helyett, egy új kezdet lehetőségei, ahol a múlt sebei aranyként ragyognak, és új értelmet adnak életünk történetének.
A modern világban, ahol a tökéletesség hajszolása és a hibák elrejtése gyakori, a kintsugi emlékeztet bennünket arra, hogy a tökéletlenség nem szégyen, hanem erőforrás.
