Azt, hogy mennyire kényes téma a kettős állampolgárság, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a folyamatos külföldi támadások különféle szemantikai és jogi vizsgálatokra, pontosításokra kényszerítik a magyar kormányt, illetve a törvény kidolgozóit. Más kérdés persze az, hogy bármilyen megnyugtató legyen is a kettős állampolgárság, a könnyített eljárás útján kapott állampolgárság, a honosítás vagy a visszahonosítás fogalmának meghatározása, soha nem lesz kielégítő a törvényt alantas módon támadók számára.
Szlovákiának például az utóbbi években ''rendkívül alternatív” tervei voltak a magyar identitás ''megőrzését” illetően: kormányuk úgy akarta megoldani a problematikát, hogy nemcsak magyar állampolgársághoz nem juttatta volna az ott élő magyarokat, hanem úgy vélte, jobb lenne, ha nyelvüket sem használják, és újból esküt tesznek ''szlovákságuk” vagy ''országuk” előtt.
Nem sok minden változott az új, demokratikusabb szlovák kormány megalakulása óta.
Szlovákia továbbra is mint valami sértett kisasszony, úgy viselkedik, úgy tesz, mintha Magyarország valamilyen nagyon csúnya, diktatórikus, európaiatlan dologra készülne. Az ő beleegyezésük nélkül nem lehet, őket nem kérdezte meg senki - mondogatják duzzogva. De vajon hányszor és miért kellett volna őket megkérni vagy megkérdezni? Ők vajon megkérdezték Magyarországot vagy a határon túl élő magyarságot, amikor elhatározták, hogy a szlovák nemzetiségűek szlovák állampolgárságot kapnak, bárhol élnek is?
Vagy megfosztottak-e Magyarországon bárkit, bármely nemzet és kisebbség tagját is az állampolgárságától azért, mert egy másik ország a jövőben állampolgárságot szándékozik adni határon túlra szakadt nemzetrészeinek?
Mindenesetre a magyar kormány illetékesei Wetzel Tamással, a kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatok végrehajtásáért felelős miniszteri biztossal az élen megpróbálnak minden kételyt eloszlatni afelől, hogy az állampolgárság vagy honosítás valamiféle ördögi folyamat volna.
A magyar jogrend eddig is ismerte a kettős állampolgárság fogalmát - fejtette ki Wetzel Tamás. Az állam nem szól abba bele, hogy egy állampolgárának a magyaron kívül milyen más identitása van, s ennek eredményeként hány állampolgársága. A kettős állampolgárságról elfogadott törvény azonban éppenséggel azokra a nem Magyarországon élő magyarokra vonatkozik, akik mindeddig csak hosszas procedúra végigjárása árán szerezhették meg a magyar állampolgárságot. Vagyis ''kettős állampolgárság” helyett jogilag megfelelőbb az ''egyszerűsített honosítás” kifejezést használni, hiszen arról van szó, hogy ezentúl az anyaországból elszármazott személyek az eddiginél jóval egyszerűbben és gyorsabban szerezhetik meg a magyar állampolgárságot.
Az állampolgárság kérvényezésekor tulajdonképpen két esetet különböztethetünk meg: honosítást és visszahonosítást. Az előbbi természetesen az olyan személyekre vonatkozik, akiknek nem volt még magyar állampolgárságuk (tehát például felmenőik a Trianon előtti Magyarországon születtek, ők viszont már idegen honban), az utóbbi pedig olyanokra, akiknek a lakóhelyén határmódosítás történt.
A miniszteri biztos felhívta a figyelmet arra, hogy a visszahonosítás nemcsak olyan személyekre vonatkozik, akik 1920 előtt, illetve 1938 és 1945 között születtek az akkori Magyarország területén, hanem az elvándorolt magyarokra is. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg sok 1956-os disszidens is benyújtja majd az állampolgárság iránti kérelmét.
