Navracsics Tibor úgy fogalmazott, talán nincs is találóbb helyszín a szóban forgó kiállítás megnyitására, mint épp Veszprém, amely büszke mind a magyarságára, mind az európaiságára. Sőt, nem csak büszke, de ahogy a 2023-as év megmutatta, tenni is tud érte a város, úgy, hogy az újdonságot jelentsen mind az Európai Unió, mind pedig Magyarország számára.
Veszprém egy olyan hely, folytatta a miniszter, amely az egyik legrégebbi város Magyarországon, és noha vannak olyan városaink, amelyek akár a római korig visszavezetik történelmüket, s nekünk is vannak erre vonatkozó adataink, mégis azt mondhatjuk, hogy Veszprém elsősorban a mai értelemben vett Európához kötődik: a kereszténység, illetve azon kulturális kapcsolatrendszer révén, amely már az egyik első királyi, királynéi központnak annak idején kijárt, és amely miatt azt is mondhatjuk, hogy Veszprém nem csak az egyik legősibb magyar város, de tulajdonképpen már az előtt ismerte a kereszténységet, hogy megismerte volna a magyarságot.
Veszprémben az európai és a magyar kultúra találkozása különleges, a szóban forgó kiállítás ennek állít emléket és bizonyítékot, Navracsics Tibor bízik abban, hogy sokat megtekintik, hiszen rendkívül átfogó és tanulságos. A kiállítás december 4-ig, hétfő-szerda 8-16 óra között várja a látogatókat.
A megnyitó beszéd után Szászi József következett, Települési címerek Veszprém vármegyében – címerek, zászlók, pecsétek című tudományos előadásával, melynek egyik különlegessége az volt, hogy úgy beszélt többek között a címerek mibenlétéről, elkészítésének pontos szabályairól, hogy közben vármegyénkben tizenötöt ő maga készített.
1992-ben született az első címere, melyet otthonának, Szigligetnek alkotott. A heraldikát, vagyis a címertant autodidakta módon sajátította el, komoly szabályai vannak a címerek elkészítési módjának. Például nem lehet bennük árnyékolni, nem lehet benne térábrázolás, de például az sem mindegy, milyen színösszeállítást szerepeltetnek. Csak az tekinthető tehát címernek, amely a heraldika által meghatározott szabályok alapján született. A címer, pajzsra helyezett, mértani formákból, vagy stilizált képekből álló jelvény. Ha a zsűri elfogad egy címert, és hivatalos lesz, még utána is előfordul, hogy később hozzányúlnak, ráadásul szabálytalanul, figyelmen kívül hagyva a szerzői jogokat.
A történelmi kommunális heraldikában speciális címertípus a címeres pecsét. Az uralkodó által adományozott pecsétet az adománylevélen kiszínezték, így az címerként is funkcionált. Ez a címeres pecsét ötvözi a címer és a pecsét jellemzőit.
Szászi József rávilágított, hazánk jogrendje nem ismeri el a nemesi címereket, rangokat, viszont a történelmi nemesi családok címerei máig a családok tagjainak tulajdonát képezik, a felhasználásukhoz még települési címerek esetén is a tulajdonosok beleegyezése szükséges. Ennek hiányában címertörtést kell végrehajtani.
A mai magyar címerek színes jelképek, amelyek tulajdonosaik (különböző jogi személyek, önkormányzatok, mint az iskolák és egyesületek, egyházközségek, vallási felekezetek,) azonosítására szolgálnak. Szászi részletesen bemutatta vármegyénk jónéhány címerét, elmagyarázta, melyik milyen típusú, és hogy miért éppen az adott motívumokat ábrázolja. Egy címer elkészítéséhez mélyen ismerni kell az adott hely különlegességeit, történelmét, kultúráját.
