A munkanélküliség szinte állandó probléma, nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban is. A mindenkori kormányok olyan programokat igyekeznek kidolgozni, amellyel csökkenthető a munkanélküliség, és növelhető a foglalkoztatás. Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatási államtitkára veszprémi látogatásakor az új kormány terveit is érintette.
- Komoly kihívások elé nézünk, mivel azok az eszközök, amik eddig működtek, nem alkalmasak arra, hogy a foglalkoztatást érdemben javítani tudjuk – számolt be róla az államtitkár. – A munkanélküliség az ország területén egyenlőtlen mértékű. Ennek csökkentése az új kormny kiemelt feladata, amire megoldást jelenthet a Széchenyi-Terv is. Szükséges, hogy a leghátrányosabb régiókba kiemelt támogatások jussanak az elkövetkezendő időszakban.
A veszprémi kistérségben a 2008-as adatok szerint 5447 regisztrált munkanélküli ember él. Városunk ebből a szempontból szerencsés, mivel a fejlett települések egyike. A támogatásokat eddig öntözőkanna-szerűen, a regionális különbségekre nem figyelve osztották szét. Egy jobb helyzetű térségben azonban a 30-40 százalékos támogatás is remek lehetőséget ad a fejlesztésre, míg a hátrányos helyzetűben talán a 80 százalék sem jelent előbbre jutást. Sok vállalkozás olyan későn jutott a nehézkesen elnyert munkahelymegtartó támogatáshoz, hogy az már csak a cég bezárásához volt elegendő.
- Minden kormány megpróbálta visszavezetni a munka világába az embereket. Ha a válság tanulságait megfigyeljük, akkor látszik, szűkült az olló a leghátrányosabb és a legelőnyösebb helyzetben lévő régió között. Sajnos az előnyös helyzetben lévő régiók csúsztak lefelé. A fejlettebb területeken visszaesett a foglalkoztatottak aránya, a fejletlenebbekben pedig stagnált. Utóbbiak segítség nélkül megragadnak rossz helyzetükben – mondja Czomba Sándor.
Másik komoly probléma a munkahelyteremtésben a magyar emberek mobilitása. A munkaerő röghözkötöttsége miatt az államnak kell a munkahelyeket odavinni, ahol a legnagyobb számban áll rendelkezésre a humánerőforrás.
A foglalkoztatás és a szakképzés jelenleg egy államtitkárság hatáskörébe tartozik, és a foglalkoztatáspolitika nem szociális problémaként van kezelve. Olyan statisztikai adatokra lenne szüksége az országnak, amelyből kiderül, mely területeken milyen szakmai képzéseket kell indítani. – Szakemberek, szakmunkások kellenek. Az iskolákat motiválni kell, hogy a hiányszakmákból indítsanak képzéseket. Egyszerre van jelen a túlképzés és a hiány. A helyzetet nehezíti, hogy a megszerzett papír mögött sincsen mindig érdemi tudás, mondja.
- Az intézményfenntartókat lehet ösztönözni arra, hogy a munkaerőpiacnak megfelelően képezzenek diákokat, mégpedig a forrással. Ha túlképzés van, csökkentjük a normatívát, a hiányszakmánál növeljük. Emellett vissza kell adni a munka becsületét is, többek között megfelelő bérezési rendszerrel. A tanulási folyamatot illetően el kellene dönteni, hogy adott szakmát mennyi idő alatt lehet elvégezni. Jelenleg ugyanazt a bizonyítványt kapja az, aki egy gyorstalpalót csinál, mint aki több évig jár iskolába. Ezen változtatni fogunk. Egységes koncepcióban kell gondolkodni – árulta el Czomba Sándor.
Sok háztartásban a részmunkaidős foglalkoztatás is megoldást jelentene a munkanélküliségre. Nyugat-Európában az atipikus foglalkoztatás ezen formája megfelelően kiépített rendszerben működik. Ahhoz, hogy Magyarországon is hasonló legyen a helyzet, szükség van a fizetések rendezésére, valamint meg kell teremteni a módosításokhoz szükséges jogszabályi feltételeket is.
