Az ünnepségen – melyet a Himnusz és a Szózat fogott keretbe – megjelenteket Pintér Kornél, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet elnöke üdvözölte, majd Pintér Zselyke Ida, a csopaki általános iskola tanulója Ernesto Pinto Dal azokról, akiket a holnap megkoszorúz című versét szavalta el.
Ha merünk önmagunk lenni, és nem úszni az árral: ez a szabadságunk – idézte beszéde bevezetőjeként Jókai Annát Koós Csaba. A folytatásban kifejtette: ’56-ban egy nemzet nem akart úszni az árral, s ki merte mondani: elég volt! Az összefogás ereje olyan nagy volt, hogy megrengette a kommunista diktatúrát, melyre az elnyomók sem számítottak. Azt hitték ugyanis, hogy egy nemzet a kényszer hatására feladja szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, történelmét és hitét; s azt hitték, egy homályos ideológia pótolhat szabadságot, közösséget és hagyományt. Nem vették figyelembe, hogy a magyar a szabadságharc népe, s ennélfogva a néppel bármit megtehetnek.
Koós Csaba
A folytatásban a szónok kitért az eltelt ötszáz év szabadságküzdelmeire (Bethlen Gábortól, Rákóczitól a márciusi ifjakon át a pesti srácokig), s kijelentette: bár az ismert és névtelen harcosok elbuktak, mégis hősök lettek. A vérbefojtott szabadságharc leleplezte a diktatúra igazi arcát: az erőszakot és a terrort, mégis 68 éve lélekben újjászületett egy ország, melyek tanújává lett az egész földkerekség.
Koós Csaba befejezésül utalt arra is, hogy nem véletlen: a köztársaság kikiáltásának napja lett október 23-a; és ’56 hősei joggal várnák el tőlünk, hogy hűek legyünk elveinkhez, megőrizzük kultúránkat, magyarságunkat, s Magyarországon mi, magyarok legyünk a legfontosabbak.
Befejezésül az épület előcsarnokában 32 éve állított emléktáblát koszorúzták meg a társadalmi és politikai szervezetek képviselői, köztük az önkormányzat nevében Halmai Gábor képviselő.
A fórumon – mint élő tanú – megjelent a 90 éves vitéz Juhász Antal, valamint a 94 éves Albrecht Sándor.
