Hosszú nélkülözés után a fellegekben jártak a magyar focidrukkerek, amikor előbb Angliában, majd Németországban győztek kedvenceik. Az angliai 4-0-s diadal után egyesek már az Aranycsapathoz kezdték mérni a magyar válogatottat, hiszen Puskásék „csak” három góllal nyertek annak idején a Wembley-ben, míg Marco Rossi alakulata néggyel győzött Wolverhamptonban. Ezután következett egy tizennégy mérkőzéses veretlenségi sorozat – 2023-ban senki sem volt jobb Szoboszlaiéknál. Igaz, az ellenfelek között ezúttal nem voltak igazán nagy nevek, és az is tény, hogy így is becsúszott néhány gyengébb teljesítmény, például döntetlen Luxemburgban és Litvániában, valamint egy szerencsés iksz Bulgáriában. Ám ekkor még önbizalommal telve, nagy reményekkel várták a szurkolók a németországi Európa-bajnokságot, melyen minden a visszájára fordult. A Svájc elleni pocsék rajtot nem sikerült kiheverni, a németek pedig nem engedték meg maguknak az a luxust, hogy egy-egy döntetlen és vereség után ismét hibázzanak ellenünk hazai környezetben. A skótokkal vívott ki-ki meccsen Csoboth Kevin 100. percben lőtt góljával ugyan sikerült átmenetileg életben tartani a továbbjutási reményeket, de riválisaink eredményei számunkra kedvezőtlenül alakultak, ezért idő előtt kellett hazautazni.
Fotó: MLSZ
Az első döbbenet után nehéz volt beismerni, hogy ez bizony kudarc, és csak óvatosan boncolgatták az okokat. Nem volt rá logikus magyarázat, hogy mitől változott meg ennyire a játék képe, hiszen rá sem lehetett ismerni a korábbi csapatra. Talán azért, mert ezt a magyar válogatottat már nem vették félvállról az ellenfelek, valószínűleg éppen a korábbi wolverhamptoni és lipcsei győzelmének, valamint a tizennégy meccses veretlenségi sorozatának köszönhetően. Alaposan kielemezték a stratégiánkat, mi viszont nem tudtunk előállni semmilyen új, váratlan taktikai elemmel. Próbáltuk azt játszani, ami korábban bevált, ám ezt már szinte kottából olvasta és kontrázta meg az ellenfél. A legdurvább a Nemzetek Ligája szeptemberi németországi nyitómeccse volt, ahol úgy kaptunk egy sima ötöst, hogy akár több is lehetett volna közte. Ezután a bosnyákok elleni mérkőzésre rányomta bélyegét a győzelmi kényszer, és még gólt sem sikerült szerezni, amire hazai pályán nem volt példa az elmúlt két évben.
Itt tartunk most. Semmi sincs veszve, de a helyzet nem éppen megnyugtató. Pénteken a hollandokkal játsszunk Budapesten, kedden pedig Boszniában az A-ligában maradásért kell megküzdeni az ide frissen feljutott ellenféllel szemben. Nagy kérés, hogy ezúttal éppen melyik arcát mutatja majd a magyar válogatott, azaz a hepe után jön-e a hupa...
Erről jut eszembe: érdi győzelmével megtette az első lépést a kilábalás felé az ugyancsak hepehupás úton levő NB III-as veszprémi labdarúgócsapat. Vasárnap 13 órakor a listavezető Bicskét látják vendégül a Városi Stadionban.
