Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Felejthetetlen est előtt az opera kedvelői

2010. július 30. 6:00
Két nagy név az opera világából: Komlósi Ildikó és José Cura. Bizonyára felejthetetlen élményt nyújtanak péntek este Veszprémben.

Az idén 48 éves Cura karrierje 1978-ban kezdődött, de az igazi kiugrást a hat évvel későbbi Domingo énekverseny hozta el számára. Már gyerekként is a zenével foglalkozott, édesapja nyolcévesen beíratta zongorázni, de néhány óra után tanára hazaküldte, mondván, nincs tehetsége a zenéhez. 12 évesen ismét hangszert vett a kezébe, gitározni tanult. 16 évesen kezdte meg zeneszerzői és zongoratanulmányait. A Rosariói Nemzeti Egyetem és a Buenos Aires-i Teatro Colón Művészeti Karán előbb zeneszerzést, majd karvezetést tanult, és egyidejűleg az egyetemi kórus másodkarnagyaként dolgozott. 1988-ban Horacio Amauri irányításával kezdett komolyabban foglalkozni az énekléssel.

Az egyre nehezebb életkörülmények miatt 1991-ben családjával együtt Olaszországba költözött, elmondása szerint a házát egy mai koncertje árának negyedéért adta el, hogy repülőjegyet vehessen. Sokáig egy garázsban, nehéz anyagi körülmények között éltek, de a kemény munka és a kitartás meghozta gyümölcsét. Az olasz melodrámai, belcanto stílus szakavatottja, Vittorio Terranova vette szárnyai alá. Első főszerepét 1993-ban kapta Triesztben, Bibalo La Signorina Giulia című produkciójában, majd egyre rangosabb fellépések következtek. Járt Londonban, Párizsban, Bécsben, Milánóban, de Japánt és az USA-t is meghódította. 1994-ben többek között már olyan szerepekben debütált, mint Ismael (Verdi: Nabucco), Don Alvaro (Verdi: A végzet hatalma), Ruggero (Puccini: La Rondine) vagy Roberto (Puccini: Le Villi). Az 1994-es énekverseny megnyerése a televíziós közvetítésnek köszönhetően a nemzetközi figyelmet is ráirányította. 20 évvel a színpadi debütálását követően vált híressé – Cura úgy véli, ez a hosszú felkészülési idő tette igazán erőssé.

Néhány évi párizsi tartózkodás után Madridban telepedett le családjával, immáron 31 éves, házas, és három gyönyörű gyermeke van. Legemlékezetesebb alakítását 1997-ben a Berlini Filharmonikusokkal és Claudio Abbadóval Verdi Otellójaként nyújtotta. Pályafutása során a híres és közismert operaszerepek eredeti megformálása tette világhírűvé. Ő az első olyan előadóművész, aki egyszerre vezényel és énekel – mind koncerteken, mind lemezfelvételeken. A hagyományoktól eltérő, különleges előadások megalkotójaként operatörténelmet írt akkor is, amikor a Hamburgi Operaházban először a Parasztbecsületet vezényelte, majd a szünet után a színpadra lépett, és elénekelte Canio szerepét a Bajazzókból. Színészi alakításai és karizmatikus színpadi megjelenése indokolja, hogy a világ legrangosabb operaházai kérték fel televíziós opera vagy koncertszerű előadás főszereplőjének. Nem csak operaénekes, hanem zeneszerző, karmester, színész és egy igazi showman a színpadon, de a fotóművészet is közel áll hozzá.

Magyarországon 2000-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, azóta számos fellépésen van túl hazánkban. Visszatérő vendég Veszprémben is, az első Játékokon már bemutatta fantasztikus tehetségét és elhivatottságát, ekkor egyébként a város díszpolgári címet adományozott neki.

Partnere pénteken este a nem kevésbé híres magyar mezzo, Komlósi Ildikó, akivel 2006-ban együtt vehették át Veronában az aréna nemzetközi operadíját, tavaly pedig együtt énekelték Mascagni Parasztbecsületét a New York-i Metropolitan Operában.

Az 1959-es születésű Komlósi Ildikó 1984-ben Ónodi Mária növendékeként diplomázott a Zeneakadémián, majd Londonban és Milánóban folytatta tanulmányait. Kilenc évig volt a Magyar Állami Operaház tagja. 1986-ban a Pavarotti énekverseny győzteseként debütált Verdi Requiemjében Pavarotti mellett, Lorin Maazel vezényletével. A versenygyőzelmek után előbb Bécsben és Frankfurtban, majd 1990-től a milánói Scalában aratott emlékezetes sikereket.

A kilencvenes években meghódította a Távol-Keletet, majd Észak-Amerikát is; a New York-i Metropolitanben 1999-ben debütált. Egyetlen operatársulat mellett sem kötelezte el magát, de a Milánói Scala, New York-i Metropolitan, a bécsi Staatsoper, a drezdai Semperoper, a Veronai Aréna, és a londoni Covent Garden gyakori meghívottja. Bartók operájának Juditját több mint százszor énekelte a világ minden táján, ez egyik kedvenc szerepe a mai napig. A művésznő már a világ valamennyi híres operaházában fellépett, itthon viszonylag ritkán hallható, ezért is különleges a veszprémi gálaest. Mi sem bizonyítja jobban a felfokozott várakozást, hogy az előadás előtt hetekkel minden jegy elkelt.
 

Cseh Zoltán
további cikkek
Több bor, hosszabb esték, változatlan hangulat a Rizling, Jazz Fesztiválon kultúra Több bor, hosszabb esték, változatlan hangulat a Rizling, Jazz Fesztiválon Két hét múlva, július 10-én Veszprém óvárosa kicsit kiszakad a megszokott pezsgésből és mintegy önálló faluként szerepel majd a térképeken. Nem először történik ilyen, hiszen az elmúlt másfél évtizedben majdnem minden nyáron felépült a borfalu, hogy teret adjon a hazai és vendégként a legjobb külföldi boroknak és pezsgőknek, na meg persze az igényes, jazzalapú zenének a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválon. A szervezők idén sem ígértek többet, mint a már bizonyított recept, néhány részletében mégis alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. ma 1:09 Szilágyi Zoé az űrzebrákról, a bosszúképekről és arról, hogyan válik a művész műalkotássá kultúra Szilágyi Zoé az űrzebrákról, a bosszúképekről és arról, hogyan válik a művész műalkotássá A Múzeumok Éjszakáján volt egy különleges program a Ruttner-ház pincéjében. Nem muzeális emlékeket, hanem a nagyon is élő punk képzőművészetből nyílt tárlat Szilágyi Zoé festőművész jóvoltából. Vele beszélgettünk a helyszínen a tőle megszokott kendőzetlen őszinteséggel, ahol szóba került a művészvilágban oly idegesítő másolás, miért festett „bosszúképeket” és hogyan valósította meg édesapja álmát halála után, hogy Afrikában láthassa testközelből az oroszlánokat. tegnap 18:12 Hátsó füves történetek a polgármestertől közélet Hátsó füves történetek a polgármestertől „Nehogy már ennek a kopasz törpének ne tudjatok gólt lőni!” – hangzott el régen egy Gyulafirátót – Balatonkenese focimeccsen a nézőtéren felfokozott hangulatban. De pont az ilyen őszinte, zsigeri reakciók miatt is van különös hangulata a falusi futballmeccseknek, ahol megszűnnek a társadalmi különbségek az emberek között és mindenki csak a játéknak él. Pont, ahogy az említett példa is mutatja, hiszen a kenesei kapus, aki védte akkor a hálót, Veszprém későbbi polgármestere, Porga Gyula volt. Most pedig éppen ő tartott szubjektív tárlatvezetést a Laczkó Dezső Múzeum, falusi futballéletet bemutató kiállításán, a Hátsó füvesen. 2026. június 22. 17:04

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.