A kiállítás szombat délutáni megnyitóján Veszprém Város Vegyeskarának senior kórusa köszöntötte a messze földről hazatérő alkotót, akivel aztán Herth Viktória, a kiállítás kurátora beszélgetett.
Kovács Judit számos világvárosban élt az évtizedek során: többek között Londonban, Houstonban, Delhiben és Pekingben is. A veszprémi vár épületei mégis elérzékenyítették: szép emlékek kötik ezekhez a falakhoz, hiszen annak idején itt, a Lovassy László Gimnáziumban tanult, az övék volt az utolsó évfolyam, akik még a várbéli épületből ballagtak. Itt, a Lovassyban figyelt fel rá Zámbó István, aki Veszprém Város Vegyeskarába is meghívta a fiatal gimnazistát. Nem véletlen, hogy a senior kórus meglepetés-fellépése szombaton annyira szívet melengető volt: Judit régi ismerős arcokkal találkozott, néhányukat évtizedek óta nem látta. Judit gimnazista korától tíz éven át volt a kórus tagja, az éneklés szeretetét pedig sokáig vitte magával, bármerre is sodorta az élet.
Stowe Kovács Judit
Márpedig az élet bizony sodorta. Munkája révén 1986-ban kiküldetésbe került az NSZK-ba, ott ismerte meg férjét, Iant. A férfi egy nemzetközi olajtársaságnál dolgozott, akik rendszeresen forgatták a munkaerőt a különböző telephelyek között – innentől kezdve tehát Judit életének ritmusát is a gyakori költözések szabták meg. Éltek Londonban, Párizsban, Houstonban, Új-Delhiben és Pekingben is. Európában Judit még tudta folytatni a munkáját, az Egyesült Államokban viszont nem kapott hatósági engedélyt, így új elfoglaltság után kellett néznie. Ekkor keltette fel a figyelmét a fotózás: előbb Houstonban majd New Yorkban tanulta ki a fényképész szakma csínját-bínját.
Sok érdeklődő – köztük néhány régi kedves ismerős – jelent meg a megnyitón
Sokféle stílusban és technikával alkot. Ahogy mondta, nem bír ellenállni, ha valami számára érdekes látványt talál, azonnal a fényképezőgép után nyúl. Időnként meg is kapja, hogy nem alakult ki egységes stílusa, ő azonban azt vallja, hogy nem akarja magát beskatulyázni és korlátozni az alkotásban. Ennek a hozzáállásnak meg is van az eredménye: az elmúlt huszonöt évben huszonöt kiállítással mutatkozott be szerte a világban, és több pályázat fődíját is elnyerte.
A festményszerű fotográfiák elvarázsolják a nézelődőt.
A veszprémi kiállításon év eleje óta dolgoztak Herth Viktória kurátorral. A magtárban témájukban és technikájukban is nagyon különböző munkákat találunk. Lenyűgözőek festményszerű látványt nyújtó alkotásai, mint a Mazara táncoló szatírja, a Hölgy tollas kalapban vagy a Flamingók, de hangulatukban egészen magával ragadóak a Kínában készült, rizspapírra nyomott képek is. A Dubniczay-palota magtárában október 27-ig megtekinthető tárlatra érdemes időt szánni, a sokszínű válogatás nemcsak a művésznőt, de közönségét sem korlátozza: bizton állíthatom, hogy mindenki meg fogja találni a maga kedvencét. Különösen érdemes lesz jövő pénteken, szombaton és vasárnap délután ellátogatni a várba, az alkotó ugyanis jelen lesz a helyszínen, és szívesen mesél az érdeklődőknek munkáiról, illetve a mögöttük húzódó történetekről.
