A Tapolcai-medence vulkánjai 4,5 és 3 millió évvel ezelőtt, a pliocén-pleisztocén korban voltak aktívak. Ezt követően az erózió jellegzetes vulkáni dombokat, úgynevezett tanúhegyeket formált, amelyek a Balaton-felvidék ikonikus tájképeit alkotják. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a tanúhegyek nem az egykori vulkáni felszínformákat mutatják be, hanem azok gyakran gyökerükig lepusztult maradványait, roncsait őrzik. Így alakult ki a térség egyedülálló "fordított tájképe," ahol a mélyből feltörő magma és az időjárás formálta a ma látható különleges geológiai struktúrákat.
A Földön gyakoriak az ilyen, úgynevezett fordított domborzati viszonyok, azonban a Tapolcai-medencében található, egykor lávával feltöltött, szorosan egymás mellett elhelyezkedő freatomagmás vulkánokból álló felszínformák rendkívül ritkák. Az IUGS éppen ezt a különleges geomorfológiai értéket ismerte el, amikor a világ legjelentősebb 200 földtani örökségi helyszíne közé választotta a Bakony–Balaton-felvidéket.
A Nemzetközi Földtudományi Unió korábban már közzétett egy listát a világ első száz legjelentősebb földtani helyszínéről. Ezt a listát idén augusztusban, az IUGS 37., Dél-Koreában megrendezett Nemzetközi Földtani Kongresszusán további száz helyszínnel bővítették. A második százas listán szerepel a Veszprém vármegyében található Bakony–Balaton-felvidéki vulkáni mező, amely egyedüli magyarországi helyszínként került be a rangos válogatásba.
Ez az elismerés még inkább ráirányítja a figyelmet a Bakony–Balaton-felvidék földtani jelentőségére, hiszen ezzel a világ 200 legfontosabb geológiai helyszíne közé emelkedett. A nemzetközi figyelem nemcsak a tudományos közösség, hanem a turizmus szempontjából is jelentős, hiszen a világ minden tájáról érkező kutatók és turisták számára is vonzóvá válhat ez a régió, amely nemcsak a természeti szépségeivel, hanem páratlan geológiai értékeivel is kiemelkedik.
