A könyvtár Komakút felöli kerítésén már többen találkozhattak azokkal a fotókkal, amiknek az eredete csak akkor tárul fel, ha valaki időt szakít rá, hogy megálljon pár percig és elolvassa a magyarázó szöveget, pénteken viszont a kiállítás szervezői a nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatták, hogy pontosan miért is kerültek ki ezek a városokat és természeti kincseket ábrázoló képek.
A budapesti Lengyel Intézet és a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet arra vállalkozott, hogy több figyelemfelkeltő programon keresztül a magyaroknak bemutassa azokat a rejtett értékeket, amelyeket ugyanúgy Lengyelország rejt, de talán kevésbé vannak a figyelem központjában turisztikailag.
Pedig összesen tizenhét UNESCO által is deklarált világörökségi része van az országnak, a könyvtár mellett pedig ezeket mutatják be fotókon.
A péntek délutáni megnyitón jelen volt Farkas Melinda, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet vezetője és Jarosław Bajaczyk, a kulturális intézet igazgatója, akiket, mint veszprémi házigazda, Kövesdi Hanna, a Veszprémi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntött.
A vendégek köszöntőjükben örömüket fejezték ki, hogy Budapest után első vidéki helyszínként már Veszprémbe is eljutott az üzenetük, ezzel együtt mindenkit szívélyesen invitáltak Lengyelországba, ami valójában, bár nincs a két ország közt határ, mégis csupán pár órás autóút Magyarországról.
Jarosław Bajaczyk, Farkas Melinda és Kövesdi Hanna
A külső kiállítással egyidőben a könyvtár fölszinti részén egy másik lengyel kiállítás is megnyílt, ahol kifejezetten Alsó-Sziléziát és Wroclaw várost mutatják be hasonló megközelítéssel, azaz az apró szegleteket és érdekességeket hozták el képeken Veszprémbe.
Ezen a kiállítás megnyitón a városvezetés részéről Kovács Áron, önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket, aki úgy fogalmazott, hogy a két nemzet évszázados jó barátságát az olyan hétköznapi események és törekvések tudják fenntartani, mint amilyenek ezek a kiállítások.
A képviselő hozzátette, ez a barátság láthatóan politikán felüli kapocs a két ország között, ami már csak azért is becsülendő, mert sem a nyelvünk, sem a származásunk nem közös, mégis egymásra találtak a történelem során a magyarok és lengyelek.
Kovács Áron
Az Alsó-Sziléziát bemutató kiállítás a kastélyok, hidak és köré épült, az pedig hamar ki is derült a Farkas Melinda által adott tájékoztatóból.
Eszerint a dél-lengyel régióban több tucat vár és kastély található, sok pedig ma is szállodaként működik, a helyi legendák pedig gyakran szólnak kísértethistóriákról velük kapcsolatban.
Hogy Wroclaw miért is a hidak városa, arra az a 111 építmény ad választ, ami átszeli az Oderát. Egyébként a II. világháború előtt még több, mint 300 volt belőlük, a legrégebbi 1799-ben épült, a leghosszabb pedig 1742 méter.
Wroclawot ellepték a törpék is. A város egyik jelképei ezek az apró emberkék, akikből kis szobrok formájában 800-nál is többet lehet találni az utcákon, tereken.
De például ugyanitt, Alsó-Sziléziában található az Óriás-hegység, aminek az egyik csúcsán egy meteorológiai állomás működik, ami távolról egy hatalmas földönkívüli csészealjnak tűnik.
Magyar vonatkozású történelmi értékei is vannak a környéknek, a wroclawi városháza egyik szárnyát Mátyás király építtette, az ő címere a mai napig megtalálható az épületben.
Ilyen és még ehhez hasonló látványosságokat is fel lehet fedezni a környéken és Wroclawban, ami egyébként 2016-ban Veszprémhez hasonlóan Európa kulturális fővárosa volt.
