A képek visszaadják az igazi lokálpatrióta érzést: én is így ismerem a várost, nahát én is ültem már ugyanitt, és néztem ugyanerre az épületre - csak talán nem ugyanúgy.
Egy művészi szem sokat ad hozzá az élet kis dolgaihoz, kiszínezi őket, más oldaláról mutat be nekünk valamit, amitől a valóságban is egy kicsit szebbnek látjuk a dolgokat. Dániel nem hivatkozik magára művészként, de azt mondja, annál sokkal jobban szeret rajzolni, minthogy egyszerűen hobbinak hívja.
Az életben talán csak ezt szereti úgy igazán csinálni, és ehhez is ért a legjobban - elmondása szerint.
,,Veszprémben születtem, de alsóörsi lakos vagyok. Családi vonás a művészi véna, ha létezik ilyen..de ezen mindig viccelődünk, mert valójában nem tudjuk megfejteni, hogy melyik szülőtől kaptuk, teljesen más területen dolgoznak. Apám szerint Bernáth Aurél 20. szàzadi festőművész rokonai vagyunk, azért ezt is megmosolyogjuk, de nem lehetetlen” - meséli, ha a kezdetekről kérdezzük.
Kiskora óta rajzol, de nem megélhetésből, neki ez teljesen másról szól, őszinén szeret alkotni. A jövőben szeretne porcelánfestéssel és tetoválással foglalkozni, addig is az urban sketching műfaja, ami igazán közel áll hozzá, és aminek ezeket a képeket is köszönhetjük.
Talán ez az igazi művészet lényege, nem kell többet belelátni, mint amit a művész is gondolt, elég annyi, hogy veszprémiként jó érzéssel tölt el, ha a városunk így megihlet valakit, még úgyis, hogy egy élet köti ide. Nem az unalmast látja, és nem a hibákat, hanem azt, amitől széppé és érdekessé válik.
,,Az urban sketch, azaz a városrajz lényege, hogy kültéri helyeket, épületeket elevenítsünk meg a papíron. Ahogyan a „sketch” szó is mutatja, ez egy nagy vonalakban, vázlatos stílusban elkészített rajz. Tehát nem kell tökéletesen visszaadunk azt az utcaképet, épületet, ami előttünk van, hiszen ebben a rajztechnikában van egyfajta „gondolatiság”, amely azt jelenti, hogy eltérhetünk a valóságtól, ugyanis inkább az a fontos, hogy a rajzos látvány legyen szép a szemnek" - definiálja a stílust a DesignAkadémia.
