Az egyik szemünk sír, a másik nevet: a Perseidák meteorraj az idén tökéletes holdfázis idején érkezik: a Hold már este tizenegy körül lenyugszik, így egyáltalán nem zavarja a pazar látványosságot – ugyanakkor viszont a meteorraj maximuma hétköznapra esik, ami nem kedvez a hajnali megfigyelésnek. Természetesen néhány nappal korábban, a hétvégén is érdemes lehet adni egy esélyt az égieknek, valószínűleg láthatunk majd hullócsillagokat, még ha nem is annyit, mint kedd hajnalban.
Mik azok a Perseidák?
A Perseidák a Swift–Tuttle-üstökös (109P) által hátrahagyott porfelhő. A Swift-Tuttle körülbelül 133 évente kerüli meg a Napot, és amikor a Naprendszer belső régióiban jár, aktivitása közben jeget és port szór szét maga körül. A Föld pályája keresztülhalad ezen a törmelékfelhőn, amelynek darabkái a légkörbe zuhanva látványos fényjelenséget produkálva elégnek.
Nevét onnan kapta, hogy a hullócsillagok a Perseus csillagkép irányából lépnek be a légkörbe. Ez nem azt jelenti, hogy csak a Perseus környékén láthatjuk őket, hanem azt, hogy az égbolton húzott fényes csíkokat meghosszabbítva azok egy pontban metszik egymást, valahol a Perseus, a Zsiráf és a Cassiopeia határvidékén.
A meteorzápor látszólagos kiindulópontja, radiánsa (Forrás: Sanu N / Wikipedia)
Népszerűségét annak köszönheti, hogy nagyszámú hullócsillagot produkál – Magyarországról nézve egy átlagos évben 30-40 is látható óránként –, illetve annak, hogy augusztusban meleg van, és kényelmesen lehet a szabad ég alatt dögleni egy pokrócon hajnali kettőkor, míg például a sokkal aktívabb, de sajnos piszok hidegben látható Geminidákról a nagyközönség szinte nem is hallott (aki szeretné, az idén december 14-ről 15-re virradó hajnalban figyelheti meg a meteorraj maximumát, ami nagyjából kétszer olyan sok hullócsillagot produkál, mint augusztusi társa.)
Mikor és hogyan érdemes megfigyelni a Perseidákat?
A jó hír, hogy a megfigyelésükhöz semmiféle különleges segédeszközre nincs szükség, sok más csillagászati eseménnyel ellentétben ez szabad szemmel adja a legnagyobb élményt. Egy óvintézkedést érdemes tenni: ki kell vonulni a városból, a fényszennyezés ugyanis teljesen elnyomhatja a halványabb példányokat. Nem kell messzire menni, néhány kilométerre már kellően sötét az égbolt, így akár a Veszprémből kivezető kerékpárutakon egy könnyed tekerés révén is jó megfigyelőhelyre juthatunk. (Persze ekkor is érdemes távolabb húzódni a közvilágítástól.)
Fotó: Paul VanDerWerf / Wikimedia
A legnagyobb aktivitásra éjfél után, a hajnal hasadta előtt számíthatunk. Ez azért van így, mert a Föld azon része, ahol mi tartózkodunk, ekkor fordul a Nap körüli keringése szerinti menetirányba. Képzeljük el, hogy egy kocsiban utazunk az autópályán, és körbe-körbe nézelődünk! Amikor az autó áthalad egy szúnyograjon, néhány ízeltlábú felkenődik majd az oldalsó ablakokra is, de a többség a szélvédőn végzi. Ugyanez a fizika nagyban is működik, ezért látjuk a hajnali órákban a legtöbb hullócsillagot, mert ilyenkor látunk rá a Föld “szélvédőjére”. Érdemes tehát az éjfél utáni időszakra időzíteni a piknikünket!
Mit láthatunk még?
És ha már úgyis ott fekszünk a szabad ég alatt hajnali kettőkor, érdemes körülnézni, hiszen a hullócsillagokon kívül is számos, szabad szemmel is látható érdekességet kínál az éjszaka. Ekkor már magasan jár a Szaturnusz, amit déli irányban találunk. Az égbolt legfényesebb objektuma a keleti irányban látható Jupiter, ami szoros együttállásban, kevesebb mint egy fok távolságra lesz a Marstól. Tőlük jobbra nem messze az Aldebaran nevű csillag izzik vöröses-narancsos színben, míg fölötte a Fiastyúk szabad szemmel is jól látható nyílt halmazát találjuk. A Tejút sávja eddigre már lenyugvóban van, a leglátványosabb részeit éjfél előtt figyelhetjük meg a dél-délnyugati égbolton.
A keleti égbolt augusztus 13-án, hajnali kettőkor: Jupiter-Mars együttállás, Aldebaran, Fiastyúk (Forrás: Stellarium)
Amit viszont nem láthatunk: a Nemzetközi Űrállomást. Bár az állomás fenséges látványt nyújt, ahogy fényes csillagnak tűnő pontként átrepül az égbolton, ezekben a hetekben egyáltalán nem lesz látható Magyarországról. Aki az űrállomást szeretné megfigyelni, annak legközelebb augusztus 21-én hajnali 5 óra körül lesz rá lehetősége, amikor a délkeleti égen, az Orion közelében vonul át. (Itt fontos leszögezni, hogy mivel az ISS pályáját időnként módosítják, így ez az előrejelzés csak tájékoztató jellegű és a jelenlegi pályaadatokkal számolva érvényes.)
